Irodalom,  Novella

A korona margójára

Amikor az hajnalban arra ébredsz, hogy begörcsöl a kedvenc tüskéd, és hosszas kínlódás árán csak annyit sikerül elérni, hogy már nem akarsz üvölteni minden tizedmásodpercben, akkor van egy sejtésed arról, hogy ez a nap is megy majd a levesbe. Erre még a reggeli kávé előtt Wuhan Chiang jól megfejelte az egészet a délelőtti kör-emailben – mert volt pofája az egész magyar részlegnek kiküldeni-, hogy asszongya’:

-Jucuska, tőled sokkal többet vártunk. Ha már egyszer a napi normát nem tudod szállítani, legalább a replikációid végeznék a dolgukat tisztességesen. Ha tovább folytatod ezt a gyalázatos, felforgató semmittevést, kénytelenek leszünk megválni tőled.

Anyádat! Anyádat Wuan Chiang! Hát neked semmi sem elég? Nem elég, hogy két nap alatt úgy megtanultam magyarul emiatt a hülye kiküldetés miatt, hogy megírhatnám az összes rohadt Révai lexikont megfejelve az Ablak Zsiráffal, meg a Petőfi összessel? Nem elég, hogy az átlaghoz képest négy százalékkal jobb a sikerességi rátám? Mert ugye a főniék mindig jobban tudják, hogy pusztulnál meg! Gyere ide, aztán megnézem, te mit produkálsz! Ezek a nyomorultak nem elég, hogy maszkot hordanak, orrba-szájba tolják a fertőtlenítőt. Csak ma tizenötezer COVID újoncot veszítettem miatta, pedig úgy tűnt, sikerült megakasztani az importot, de ezek rohadalom kreatívak, mindig kitalálnak valamit.

Így nem lehet dolgozni, meg normákat hozni, legfőképp nem lehet irányítani a megkergült replikákat, akik vaksi muslicaként vetődnek mindenre, ami mozog. Hiába pofázik nekik az ember, meg mutogat ábrákat, hogy bazzeg, az egy kutya, ez meg egy ember! Sorra hullanak, nekem meg marad a selejt, akik csak azért vannak meg fertőzőképes állapotban, mert addig nem mozdulnak, amíg a szájukba nem rágod, mit kell lépésről-lépésre csinálni. Geri persze azonnal nyomta a választ, hogy Jucikám, gyere ide a Nagypiacra, terítve az asztal, jut mindenkinek. Kell a francnak a szánalmad! Pusztulj el egy Csepel bicikli kormányán te önelégült majom. Bocsánat a kiborulásért, de elvégre a megrendelő elégedettsége a legfontosabb, és egyelőre nagyon, de nagyon nem elégedett velünk.

Na persze ha ez még nem lett volna elég, ma látom, hogy három ocsmány, szürke virágcserépbe ültetett ember – két hímnemű meg egy nőnemű egyed – bejelentik, hogy korosztály szerint szeparálnak. Na, itt már legszívesebben mindent földhöz vágtam volna, már ha lenne kezem, ugyebár. Köszike, de komolyan. Mintha eddig olyan sétagalopp lett volna ez az egész Földfelszabadítási mozgalom. Most már Geri is cseszheti a Nagypiacát.

Komolyan mondom, kedvem támadt egyszerűen csak megülni egy pitypang-ejtőernyőn és lassan felszívódni. Az olyan költői lenne. De az is lehet, hogy csak túltoltam a Petőfit.

Estefelé aztán úgy tűnt, mégis van remény! Szerencsére az emberek hülyébbek, mint a legvadabb álmainkban képzeltük volna. Felveszik a maszkot, de kilóg a pöcsük. Na jó, az orruk, de úgy lóg, mintha….tudod na, nem magyarázom. Felveszik a gumikesztyűt, aztán abban gyújtanak rá. A boltban összefogdosnak mindent, aztán megnyalják az ujjukat, amikor szétbontanak egy zacskót. Bevallom felét attól a szemét Geritől hallottam, de valahogy el tudom képzelni róluk.

Azt hiszem, Petőfi várhat a pitypang-ejtőernyőjével együtt. Mert nekünk az ügyfél az első!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu.


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.