Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig
Irodalom,  Könyvértékelések

Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig – dübörög az Anjou-láz

Ha valamelyik ismerősöm odalépne hozzám, hogy ajánljak neki valakit, aki végre megérteti vele az Anjou-kort, egészen biztos, hogy Bíró Szabolcshoz irányítanám az illetőt. Ő ugyanis az a csallóközi regös, aki tizenöt részesre tervezett regényfolyamában magára vállalta Anjou Károly és Nagy Lajos uralkodásának megéneklését. Lássuk, Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig című regénye, azaz a sorozat harmadik része milyen újabb kalandokat rejt.

Bíró Szabolcs Anjouk sorozata trilógiákra bontható, így nem nehéz kiszámolni, hogy a mostani harmadik rész olvasásával lezártam egy nagyobb történetszálat, egy nagyobb fejezetet, ha úgy tetszik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én erről teljesen elfeledkeztem, így kisebb sokként ért a kötet befejezése. Tágra nyílt szemekkel pillantgattam körbe a nappaliban, hogy akkor most mi is történt pontosan? Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Könyv: Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig
Sorozat: Anjouk III.
Kiadó: Athenaeum
Első megjelenés: 2016
Olvasott példány megjelenési ideje: 2016
Borító: Földi Andrea
Oldalszám: 376
Műfaj: történelmi regény
Olvasási idő: 2020. augusztus 26. – 2020. augusztus 30.

Fülszöveg:

1323. ​Alighogy Anjou Károly serege visszatér a tengermellékről, az ország déli fertályán ismét zavarossá válik a helyzet. Úgy tűnik, Subics Mladent hiába fosztották meg zsarnoki hatalmától, ő csak egyike volt a gondok okozóinak, s a rend helyreállítása érdekében előbb-utóbb ismét hadjáratot kell indítani Szlavónia, Horvátország és Dalmácia területére.
A királyságban ennek ellenére végre megszilárdulni látszik a béke. Az uralkodó feladja több mint egy évtizede tartó, önkéntes temesvári száműzetését, és birodalma szívében, Visegrádon kezd új, minden korábbinál fényesebb hatalmi központ építésébe.

Míg a gazdasági zűrzavar megfékezése céljából, tárnokmestere több éves munkáját megkoronázva, új pénz verését rendeli el és külpolitikai kapcsolatait is sikeresen rendezi, az utódnemzés kérdésében továbbra is setét fellegek tornyosulnak fölé.
Gutkeled Miklós, az Anjou-sereg hadnagya váratlan kitüntetést kap Károlytól, amit azonban egy diadalmas hadjárattal kell kiérdemelnie. Parancsnoksága alatt vele tart Lackfi István, akit egyre többen emlegetnek Magyarország fehér sárkányaként, és Bátor Attila, aki úgy hiszi, végleg elveszítette családját, s így nem maradt más számára, csak a kegyetlen bosszú.

Bíró Szabolcs tizenöt kötetesre tervezett történelmi regényfolyamának harmadik része egyben egy trilógia záróakkordja is. Az utolsó tartományúrig a széria eddigi legkomorabb hangvételű, legsötétebb tónusú regénye, mely bizonyos szereplőktől talán örökre elbúcsúzik, miközben megágyaz egy új korszaknak, és még mélyebbre vezeti az olvasókat a XIV. század sűrűjébe.


“Igazi királyné, gondolta büszkén. Ha ennek az elszánt erőnek csak a fele lakozna ellenségeimben, sosem tudnám leigázni őket.”


Szabolcs azt már a Liliom és vér, valamint a Lángmarta dél kötetekben is megmutatta, mennyire gördülékenyen tud írni, és mennyire könnyen érthetően tudja átadni a különben temérdek információval megspékelt mondanivalóját. Ahogy az is tagadhatatlan, milyen meredeken ível felfelé a részek minősége, pedig már az első kettőt is szerettem. Ha lett volna szemernyi kétségem is afelől (nem volt), hogy végig szeretném olvasni az Anjouk sorozatot, akkor ez a rendkívül komor, kőkemény történésekkel tűzdelt harmadik rész feltétlenül eloszlatta volna.

A Non nobis Domine-ben megismert, majd az első két kötet alatt fokozatosan mellékszereplővé halványodott Bátor Attila – legnagyobb örömömre – ismét nagyobb szerepet kapott. Eleinte legalábbis örültem, aztán egyre inkább elkomorodva olvastam, merre visz az ő sorsának fonala. Nagy gonddal és szeretettel felépített életének és legfőképp fiának, Szilárdnak elvesztése olyan mély űrt hagyott benne, amit úgy érezte, csak a bosszú képes kitölteni. Ez a konok menetelés, vérre és hús pusztítására való vágy hajtja végig a könyvön keresztül. Én pedig elszorult szívvel olvastam, mivé válik a gyermekként megismert liliomos lovag.

A Subics Mladent délvidéki tartományokban váltó Babonics János nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így Károly Róbert egyik leghűségesebb emberét, Gutkeled Miklóst küldi délre, hogy rendezze a viszonyokat, majd vegye át a horvát báni címet. Gutkeled zseniális stratéga, mint ember azonban elképesztően ellenszenves. Ugyan megtudjuk, miért vált ezzé az erőszakos, ellentmondást nem tűrő emberré, de engem egyszerűen taszít. Természetesen a jelenléte szükséges, és szeretem, ha vannak karakterek, akiket nem kell kedvelni. Ellenpólusnak megkapja a nyakába Lackfi Istvánt, aki egyedi személyiségével engem még mindig levesz a lábamról.


“Megfosztottatok a családomtól, a hitemtől, az álmaimtól, a céljaimtól, mindenemtől…Nekem már csak a bosszú maradt, semmi más.”


Azért Bíró Szabolcs megszánja azokat az olvasókat, akik vágynak valamiféle feloldásra, egy cseppnyi fényre a sötétségben. Bátor Attila korábbi apródjai, Kurta és Csepke szála már-már népmesei elemekkel szőtt, hihetetlen szerencsékkel tűzdelt cselekményszál. Biztos négylevelű lóhere főzeléken éltek és patkóval játszottak egészen csecsszopó koruktól kezdve. Nekem éles volt a kontraszt, de azért természetesen örülök, hogy őket nem kínozta meg jobban a kelleténél. Végül is, még van rá tizenkét könyve, hogy megtegye velük.

Az Anjouk harmadik része épp azt hozta, amit vártam, talán még egy kicsit többet is. Egyre könnyebben látom át a szálakat és értem meg a történelmi eseményeket. Nehéz volt elengedni bizonyos karaktereket, nagyon fáj a szívem, de az ilyen hosszú sorozatok egyik velejárója a szereplőgárda szükségszerű cserélődése.

Lehet, hogy nekem van valami kattanásom, de imádom a komor, erőteljes hangulatú regényeket, amik úgy vonnak a bűvöletükbe, mint egy adag ragadós mocsár. Úgy képzelem, Az utolsó tartományúrig még cuppant is egy nagyot, ahogy teljesen magába szippantott, az utolsó oldal után nem is volt egyszerű a felszínre küzdenem magam. Az olvasástól természetesen nem tántorított el egy cseppet sem, máris szemezek a negyedik résszel, ami a Szent György testvérei címet viseli.

Tovább dübörög az Anjou-láz!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Kiemelt kép: I. Károly ábrázolása a Thuróczi-krónikában

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.