Egy kenyér illata
Irodalom,  Novella

Egy kenyér illata

Kézbe veszem a tojást, megrázom, kicsit kotyog, megtöröm az asztal szélén, vékony csíkban csöppen le a fehérje, egy része a padlón landol. Az orromhoz tartom, beleszagolok, rendben van. Beleejtem az ezeréves sárga keverőtálba, nyúlok a másik tojásért.

Harmadszor verem oda, mire vékony hajszálrepedés fut rajta végig. A körmömmel feszítem szét a héjakat, de olyan ügyetlen a mozdulatom, hogy az egész szétroppan a kezemben, héjdarabkák úsznak a nyálkás fehérjében. Örökkévalóságnak tűnik mire diadalmasan kihalászom az utolsót is, fél fordulattal a kukába pöccintem. Mégis jó ez a panelkonyha, minden pöccintésnyi távolságban van.

Kézmosás.
Kéztörlés.

Utálom, ha bármi rám tapad, esküszöm, hogy a főzés feleennyi időbe telne, ha nem tartanám a kezem unos-untalan a csap alá. A víz forró, égeti a bőröm, libabőrös leszek tőle, az egész testem ellazul. Sokáig folyatom, elbambultam. Megdorgálom magam, amiért már megint pocsékolom a vizet. 

Sót hintek, lisztet mérek, nekiállok dagasztani. Folyamatosan győzködöm magam: teljesen értelmetlen most kezet mosni, csak gyúrni, gyúrni, álljon össze szépen a tészta, sehol ne maradjon lisztbuborék, undorító ráharapni. Belefúrom az ujjaimat a puha anyagba, alagutakat vájok, hogy egy újabb mozdulattal eltüntessem őket, egybefüggő gömböcöt formázva. Már érzem a sütő melegét a combom hátoldalán. A nadrágom elejére fehér csíkokat húzott a liszt, megpróbálom leseperni, rosszabb lesz, mint volt. Ezredszer is megfogadom, hogy veszek egy kötényt, de tudom, hogy úgysem fogok, nálunk otthon senki sem forgott a konyhában kötényben. Látom magam előtt, hogy minimum öt generációra visszamenőleg az asszonyok mind a nadráguk vagy épp a szoknyájuk elejébe törölték a kezüket, aztán meg bosszankodtak, amiért újra mosni kell. Nem tudom biztosra, hogy így volt-e, de szeretném azt hinni, hogy igen.

Kézmosás.
Kéztörlés.

Pihentetem a tésztát, szugerálom a piros kockás törölgetővel letakart nyers kupacot. Kitöltöm magamnak a második adag kávét, pedig még csak fél hét van. Elgondolkodva kavargatom, figyelem ahogy a tej és a kávé kellemes, világosbarnává egyesül az örvénylésben. Lenyalom a kisnakalat, bedobom a mosogatóba, éles csörrenéssel tépi fel a kora reggel csendes nyugalmát. Hallgatózok. Semmi mozgás. Mindenki alszik tovább. Kézéllel húzom össze az asztalon a kiszóródott lisztet, felismerem benne apám mozdulatát, ahogy a morzsát sepri jobb kézzel bal tenyérbe a viaszosvászon terítőről, miközben az előző esti bokszmeccset ecseteli.

Kézmosás.
Kéztörlés.

Újra átgyúrom a megnőtt tésztát, két kézzel az arcom elé emelem, beleszagolok. Jóleső elégedettség önt el, mosolyogva, szinte dajkálva formázom kenyér alakra a szilikon formába. A tetejét lekenem olajjal, megszórom len- és szezámmaggal, rácsukom a sütő ajtaját. 

Kézmosás.
Kéztörlés.

Megpróbálok elmélyedni egy Gárdonyi könyvben, ötven perc a sülési idő, addig bőven ráérek Zétával tölteni az időt. Lassan haladok, szavanként megrágom a mondatokat, közben hol a sütő átlátszó ajtanán bámulok befelé, hol az egyre világosodó eget nézem az enyhén párás ablak mögött. A könyv védőborítását már csak jóindulat tartja össze, lyukasabb a leglyukasabb ementálinál is. Épp az egyik kedvenc részemnél járok, amikor megzizzen a telefon, lejárt az időzítő. Még egyszer elolvasom, hogy megragadjon a lelkemben is: 


“– Zéta, mi szomorúbb a halálnál?
Csak bámultam. Mit is szólhassak az ilyen kérdésre? Ő maga felelt. A fejét ingatva bámult maga elé:
– Az élet.”

Kézmosás.
Kéztörlés.

Kiemelem a sütőből a még gőzölgő kenyeret, mélyen belélegezve az illatát. Kicsit rányitom az ablakot, hagy hűljön. Óvatosan hozzáérek a tetejéhez, sosem bírom ki, hogy ne nyomkodjam meg kicsit, tényleg sikerült-e a kívül ropogós, belül puha, légbuborékokkal tarkított kenyeret sütni. Egy szezámmag az ujjamra tapad, megpróbálom visszaügyeskedni a kenyérre, erre négy mag szórodik le, inkább hagyom. Jóleső, már-már mesteremberes elégedettséggel zárom el a villanytűzhely sütőjét. 

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu.


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.