Irodalom,  Novella

A legeslegjobb barát

A kislány boldogan fúrta fitos orrát a nyúl puha, barna bundájába. Csiklandós érzés volt, melytől önfeledt, gurgulázó kacagásra fakadt.

-Te vagy a legeslegjobb barátom!

Csillogó szemekkel szorosan magához ölelte a tapsifülest, majd óvatosan a fűre téve, szabadjára engedte az udvaron. Az állat szemében értelem csillant, már-már meleg tekintettel nézett gazdájára, s az udvaron szökdécselt, mindvégig a hatalmas diófa árnyékában maradva.

A nyakában apró biléta hirdette:

“Lili tulajdona”

Lili nagy munkában volt. Apró kezecskéivel süteményeket készített homokból, és egy alacsony műanyag asztalon tálalta őket. Némelyik tetejére nagy gondosan fehér virágokat helyezett díszítésképp, másokra pedig kicsiny, piros bogyókat szedett a kertből. Persze tudta, hogy nem lehet megenni őket -hiszen már betöltötte a hatot-,  de rendkívül mulatságos volt, ahogy Apa és Anya úgy tettek, mintha ízletes sütemények lennének, miközben kisebb darabokat morzsoltak le róluk, s ejtették őket a földre.

Munkálkodás közben az állat néha megbökte gazdája kezét simogatást harcolva ki magának, vagy leült vele szemben, s figyelmesen nézte, hogyan telik meg az asztal homoksüteményekkel.Ezen a délutánon ízletes diófalevél tea is kerül a sütemények mellé, így nagymama kiselejtezett kávéscsészéi is az asztalon sorakoztak, már csak a kerti csapból kellett vizet hoznia.

Piros vödrét megtöltötte jéghideg vízzel, s két kézzel markolta a sárga fülét. Egy pillanat műve volt csupán. Talán egy kiálló kődarabban, talán a saját lábában botlott meg, minek következtében elterült a földön. A piros vödör tartalmát szinte azonnal elnyelte a szomjas föld. Ülésbe tornázta magát, s felhúzta a jobb térdét, melybe fájdalom nyilallt. Tekintete a barátjára vándorolt. Hitetlenkedő, elkerekedett szemmel nézte a csuromvizes állatot, mely sértődött tekintettel nézett vissza rá, majd elterült a fűben. A kislány, megfeledkezve a fájdalomról, ijedten futott hozzá, majd magához szorította a mozdulatlan csuromvizes kis testet. Pár pillanattal később édesanyja jelent meg futva az udvar közepén, mint aki megérezte a bajt.

-Anya – hüppögte teáscsésze méretű, könnyben ázó szemekkel – mi történt Nyuszi kisasszonnyal?

Édesanyja egy megnyugtató mosoly kíséretében az állatért nyúlt, s másik kezével megsimogatta a kislány kócos haját.

-Nyuszi kisasszony nem szereti a vizet. Menj vissza játszani kicsim, a sütikék ma különösen ínycsiklandóan néznek ki. Alig várom, hogy Apával megkóstolhassuk őket.

*

-George, ez a hülye nyúl már megint tönkrement – reccsent rá az asszony hazatérő férjére, aki még a cipőjétől sem szabadult meg.

A férfi egy nagy sóhaj kíséretében lépett be a konyhába, ahol a nyúl kiterítve feküdt a asztalon, még mindig víztől csöpögő bundával. A sötét, barna szemek a semmit pásztázták, két különböző irányba nézve. A férfi szó nélkül, undorodva felmarkolta a nyulat, s az orra alatt morogva a garázs felé vette az irányt. Belépett a gyéren megvilágított helyiségbe, és egy hanyag mozdulattal a sarokba hajította az állatot. A fal melletti fémpolchoz lépett, és egy “Legeslegjobb barát” feliratú dobozból egy újabb -korábbival teljesen megegyező- barna bundás nyulat emelt ki.

Felcsatolta a bilétát:

“Lili tulajdona”

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.