Irodalom,  Novella

A legviccesebb bohóc

Ragyogóan sütött a nap a nyári vásár színes forgatagára. Barnára sült, testes asszonyok kínálták a sajttálakat, nagy bajuszú, kalapos férfiak a pattogatott kukoricát. Bobby nem látszott ki a tömegből, édesanyja kezét szorongatta, miközben jobbról is, balról is nehéz, felnőtt testek ütődtek neki. De Bobby boldog volt, a hasa tele volt vásári édességgel, felült a körhintára, és egyébként is, ilyen remek dugóspuskát sem kap minden nap az ember. Mosolya körülfutott az arcán, két orcája pirosan villogott miközben haladtak előre. Alig várta, hogy hazaérjenek, s az ágya mellé állíthassa a fegyvert, amely remélte, hatásos lesz az éjszaka szörnyei ellen.

Egy kisebb csődülethez értek. Gyerekek álltak körben, szüleik védőgyűrűjében. Bobby megrángatta édesanya kezét:

-Anya, anya nézzük meg, kéééérlek! – esdeklően tekintett anyja mosolygós arcára, miközben hosszan elnyújtotta az utolsó szót.

-Jó, jó de csak öt percre. Sietnünk kell haza, hogy apád ne haljon éhen.

Bobby csak az első két szót hallotta meg, és már húzta anyját a csődület felé. Először két hatalmas cipőt pillantott meg a szorosan állók lábai között, majd ahogy egyre közelebb értek, egy csíkos, tiritarka nadrág is kirajzolódott, s hangok ütötték meg a fülét.

-….Johnnyt, a legviccesebb bohócot e Föld kerekén. Lufiállataim életre kelnek, s hangom akár a fülemüle csicsergése. Senki sem esik nagyobbat nálam, s illatosabb virágai sincsenek senkinek. Közelebb, közelebb emberek, itt láthatják Johhnyt, a legviccesebb bohócot e Föld kerekén….

Bobby megtorpant, szeme a rémülettől tágra nyílt, ahogy elég közel ért ahhoz, hogy teljes egészében megpillanthassa a kék hajú, színes ruhákba öltözött bohócot, aki körül lufik lebegtek a szivárvány minden színében. A bohóc épp a nadrágtartóját csattintotta meg, Bobby pedig összerezzent a hangra.

-Nézd kincsem, egy bohóc. Milyen murisan néz ki.

Bobby egészen másképp gondolta. Hiszen ez egy félelmetes szörnyeteg, miért nevetnek rajta az emberek? Egy ötéves összes félelmével nézett anyjára, aki leguggolt hozzá, jobb kezével megsimította a gyermek arcát.

-Mi a baj kisfiam? Hiszen ez csak egy bácsi kifestve, nem bánt.

-Anya – suttogta a fülébe –  ő a szörny az ágyam alatt. Felismerem, anya. Biztos hogy ő az, haza akarok menni!

Sírásra görbült a szája, akkora könnycsepp gyűlt a szemében, amekkora csak a gyerekeknek tud, majd egy pislogás útnak indította a napsütötte arcon.

Amint hazaértek, Bobby eltökélten a párnája alá csúsztatta az újonnan szerzett dugóspuskát, és eldöntötte, hogy azon az éjszakán éberen fog őrködni, és levadássza a szörnyet. Persze nem telt bele sok idő, s elnyomta az álom. Bal hüvelykujja a szájában volt, de a jobb kezével a takaró alatti puskát markolta.

*

Johnny hazaért. Cipőjét a sarokba rúgta, majd a hűtőhöz lépett. Töltött magának egy adag whiskeyt és egy hajtásra magába döntötte. Kellemes melegség járta át a torkát, majd a gyomrát is. Enyhén mosoly játszott a kikent arcán a vörös festék alatt.

Ez is jó nap volt, sokan voltak, került pénz a kalapba. Annak ellenére, hogy mostanában hullafáradtan ébredt, ma jól érezte magát. A bohócok napja már leáldozott, egyre kevesebben tartották őket viccesnek, inkább horrorcirkuszokban mutogatták magukat a régi kollégák, ahelyett, hogy gyerekek arcára próbáltak volna mosolyt csalni. Rohadt egy világ ez, az emberek úgy akarnak szórakozni, hogy közben félnek. A fürdőszobába vette az irányt, lemosta a sminket, majd bedőlt az ágyba.

Az éjszaka közepén Johnny felkelt az ágyból. Gépies léptekkel a fürdőszoba tükör elé állt, s üveges tekintettel fehérre festette az arcát. Majd felkerült a piros sáv a szája köré, de egy egész másfajta, mint amit napközben viselt. Gunyoros, rémisztő vigyorba torzította az arcát, szeme köré fekete, megtépázott minta került. Szeméből könny folyt, két keskeny árkot vágott a fehér alapozós arcba, miközben vörös szája a következő szavakat formálta:

-Helló Johnny! Itt az ideje, hogy megkezdjük az éjszakai műszakot!

S Johnny, aki a legviccesebb bohóc a föld kerekén, sátáni vigyorral az arcán útra kelt az éjszakába. S azon morfondírozott, hogy talán ezen az estén ismét meglátogatja a kis Bobbyt.

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.