Irodalom,  Novella

Idegenek

Pál Lajos – 49 éves fegyverneki villanyszerelő – arra ébredt, hogy egy szokatlanul kemény tárgy nyomja a tarkóját. Bal keze fejével igyekezett kidörzsölni az álom maradékát a szeméből, ám amint körülpillantott, úgy gondolta, ez nem sikerült maradéktalanul. Az ágya, a szobája, s úgy egészében minden, ami ismerős volt neki eddig a világból ,eltűnt.

Valamiféle különös padlózaton feküdt, mely se egészen szilárd, se egészen puha nem volt. Mihelyst felocsúdott első döbbenetéből talpra szökkent, s kissé meg is szédült ettől az elhamarkodott mozdulattól. Logikus gondolkodású ember lévén, egyenesen az orra iránt indult neki az ismeretlennek, hiszen a logika azt diktálja, hogy ez az irány is éppoly alkalmas a felfedezésre, mint bármelyik másik.

Az elé táruló látvány egészen különleges volt. Körös-körül lila törzsű fák lebegtek csupasz gyökérrendszerükkel, változatos magasságban a föld felett. Egészen közel a bal füle mellett egy átható illatú virág suhant el, halkan dudorászva valami különös dallamot. Az utca -eltekintve módfelett szokatlan növényvilágától – kihalt volt. Ahogy egyre jobban sikerült befogadnia a külvilágot fedezte, hogy átlátszatlan, piros buborékok szegélyezik az utca két oldalát, mint megannyi gomba a faluszéli erdőben. A hasonlóság a színben ki is merült, ugyanis ezek ház nagyságúak voltak, sőt tán nagyobbak is.

Lali – ugyanis így becézték a fegyverneki villanyszerelőt – a fejét vakargatta, s sehogy sem értette, hogy eshetett ez a csuda éppen ővele. De hát, ha már így esett, akkor így esett. Megindult a legközelebbi lakóháznak vélt buborék irányába, s menten megnyugodott, mikor egy postaláda szerű kék dobozt látott kitűzve a ház előtt rózsaszín téren. A következő szöveg ált rajta, csodálatos módon olvasható betűkkel:

“B.Latabond szubgarabontális cipőfűző-szövő mester”

A tudat, hogy itt is ismert dolog a cipőfűző, s ismerik az írást, egészen helyrebillentette egyébiránt meglehetősen megrendült lelkivilágát. Megnövekedett magabiztossággal az ajtónak vélt sötétbordó falrészhez lépett, majd jobb kezének egy határozott mozdulatával bekopogott.

A ház ajtajának anyaga éppen olyan volt, mint a járdáé. Se nem teljesen szilárd, se nem teljesen puha, s meglepetésére rövid dallam csendült fel, kopogó hang helyett. Megigazgatta kockás flanelpizsamáját (kissé bosszantotta, hogy épp erről hiányzik két gomb) kusza haját hátrasimította, s feszes tartással állt az ajtó előtt. Ahogy feltárult egy zöld, áttetsző lényt fedett fel, mely több csáppal rendelkezett, mint szemmel, pedig abból is volt neki nyolc.

-Jézus Mária, Szent József az égben! Egy földönkívüli – nyögte sápadtan Lali, az immáron világlátott fegyverneki villanyszerelő, majd egy elegánsnak nem nevezhető mozdulattal elterült a földön.

-Borgul legyen az égen! Egy marsonkívüli – hörögte elhalóan B. Latabond, a szubgarabontális cipőfűző szövő mester, majd egy elegánsnak nem nevezhető mozdulattal elterült a földön.

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.