Bíró Szabolcs - Királyok éneke
Könyvértékelések

Királyok éneke és az előásott extra érzékeny lelkem

Anjou Károly uralkodásának és életének végéhez közeledik. Az új generáció már az ajtók előtt áll, várja, mikor adják kezébe a stafétát, bár jelen esetben talán helytállóbb kardot írnom, melyet előreszegezve indulhat újabb csatákba, keveredhet újabb kalandokba a fiatalság hevétől fűtve. A Királyok éneke megannyi érzelmes epizódot tartogat, miközben az olvasó újabb leckét vehet hazánk izgalmas, Trónok harcával vetekedő történelméből.

Bíró Szabolcs minden alkalommal meggyőz arról, hogy tulajdonképpen én szeretem a történelmi regényeket. Ehhez nem kell más, csak egy csipetnyi izgalom, két marék intrika, néhány meghasonlott hős vagy épp útja végére érő szeretett karakter leköszönése. Aki olvasta az eddigi köteteket, azokat nem fogja meglepni ez a könyv sem, ugyanakkor ékes bizonyítéka annak, hogy a sorozat eddigi részeibe vetett bizalom megtérül. Mert Bíró Szabolcs részről-részre élvezetesebb mesélővé válik, szereplői egyre közelebb kerülnek a szívemhez, amely minden alkalommal megszakad, amikor el kell engednünk őket.

Könyv: Bíró Szabolcs: Királyok éneke
Sorozat: Anjouk 6.
Kiadó: Athenaeum
Eredeti megjelenés: 2019
Borító: Földi Andrea
Illusztrációk:
Oldalszám: 432
Műfaj: történelmi regény

Fülszöveg:

1333. ​A visegrádi udvar negyedik éve folytat tárgyalásokat Nápollyal, amikor Anjou Károly végre személyesen is visszatérhet gyermekkora helyszínére, a mesés Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával viszi. Tervei szerint, miután eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg lehet a Szicíliai Királyság jog szerinti örököse.
Az uralkodó távollétében Magyarországon kezd megbomlani az évtizedek munkájával megszilárdított belső rend. A zavargások megfékezése Erzsébet királynéra hárul, aki újabb gyermeke elveszítésével egyre erősebben láncolja magához legidősebb fiát, Lajos herceget.
Mindeközben a szomszédos királyságokban is fontos változások mennek végbe. A térség fejedelmei Visegrádon gyűlnek össze, hogy egymással békét, mások ellen pusztító szövetséget kössenek.
Bátor Szilárd udvari fegyvernökként találja magát a király kíséretében. Igyekszik átlépni múltja sötét árnyain, de gyermekéveit maga mögött hagyva még mindig túl sok kérdés tornyosul előtte. Míg a feje fölött hatalmasok játszmája zajlik, ő csupán élni szeretne – rájönni, mi a valódi öröksége.

A Királyok éneke, mely az Arany Visegrád-trilógia zárókötete, Anjou Károly utolsó nagy uralkodói korszakának éveit, a nemzetközi diplomácia terén elért eredményeit meséli el, miközben tovább szövi valós és fiktív hősei történetét. Lapjain régről ismert és új szereplők egyaránt felbukkannak, hogy a maguk módján mind részeseivé váljanak egy birodalom sorsának, a Magyar Királyság vérrel és arannyal írt történelmének.


“Aki másokat győz le, az erős. Aki önmagát legyőzi, az hatalmas. De ha az ember a saját gyengeségeivel és hibáival találja szemben magát, az néha félelmetesebb, mint a zászlós tábor.”


Vannak olyan kalandok, utazások, melyek olvasása közben arra vágyunk, bár soha nem érnének véget. Emlékszem, amikor először vettem kézbe a Non nobis dominét, és félve kezdtem lapozgatni. Nem csak méretében tűnt óriási falatnak, de témájában is. Ez a távolságtartás körülbelül tíz oldalán át tarthatott, utána elvesztem a lapok között. Bíró Szabolcs sorozata azóta is képes fenntartani az érdeklődésemet, még akkor is, ha kisebb-nagyobb szüneteket tartok a részek között. Eddig a Királyok éneke váratott magára legtöbbet, valahol talán sejtettem, hogy sok olyan fájdalmas pillanat elé nézek, ami bizony zsebkendőért kiált majd. De lehet, hogy csak az én lelkem túl érzékeny.

A Királyok éneke az Anjouk tizenöt részesre tervezett sorozatán belül a második trilógia zárókötete. Anjou Károly kisebbik fiával, Andrással visszatér gyermekkora helyszínére, Nápolyba. Az alig ötéves gyermeket eljegyzik Bölcs Róbert unokájával, Johannával, így a Sziciliai királyság örökösévé teszik. Amellett, hogy ez jókora erőt képvisel, hatalmas terhet is ró, a még gyermek Andrásra. Nincs könnyű helyzetben Erzsébet sem, Anjou Károly hitvese, mert ahogy a király kiteszi a lábát Magyarországról, máris zsongani kezdenek azok a fránya főurak, és hiába erős kezű Erzsébet, egyre nehezebben tartható fenn a béke.

Tanúi lehetünk a hatalmas jelentőségű visegrádi királytalálkozónak, figyelhetjük, ahogy Bátor Szilárd lelke forr az igazságtalan bánásmód igájában és bizony vannak szereplők, akiktől búcsút veszünk majd. A Királyok éneke egyszerre mozgalmas és lassú folyású regény, nekem mégis belopta magát a szívembe. Nehéz ilyen hosszú sorozatot olvasni, mint ahogy írni nyilvánvalóan még nehezebb. A karakterközpontú történetek nagy kedvenceim, mégha ez magában is rejti a veszélyt, hogy bizony közös utunk sírással lesz kikövezve. És igen, nagyon sokat lovagolok most ezen a témán, de egyszerűen volt pár nagyon megterhelő rész, ami belém égett, és valószínűleg még pár hétig velem is marad. Annyit elárulok, hogy az egyik ilyen megrázó jelenet a lenti rövid, de velős idézethez kapcsolódik.


“Atyád itt van, és lát téged…”


Ha az előző értékelésemnek azt a címet adtam, hogy Ötvenezer lándzsa, az egyik legizgalmasabb Anjou rész, akkor a Királyok éneke a legérzelmesebb. Mindig is képes voltam az igazán epikus dolgokat megkönnyezni, mint amilyen a rohani lovasok csatába indulása a Gyűrűk ura lapjain, vagy akár a Zéta harca Katalaunum síkján A láthatatlan emberben. Itt most mások és másként gyűrtek gombócot a torkomba: köszönet az eddigi harcokért, öröm volt veletek tartani!

Bíró Szabolcs nem hazudtolta meg korábbi munkásságát, a Királyok éneke könnyedén olvasható, a szereplők egyre élénkebben jelennek meg az olvasó szeme előtt, kézen fog és végigvezet a kor politikai hálózatán. Teszi mindezt szórakoztatóan, közérthető módon úgy, hogy egy hozzám hasonló történelmi anafabéta is teljes mértékben örömét leli az olvasásban.

Szerencsére az új könyv már megjelent és bár még nem vettem meg, ez nem fog sokáig váratni magára. Kíváncsian várom, hogy Az ifjú lovagkirály-trilógia milyen kalandokat, új karaktereket tartogat. Ráadásul egy nagyon izgalmasnak tűnő, fantasztikusan rajzolt képregény is megjelent nemrégiben. Van ahol felesleges a szócséplés, ide is elég egy szó: kell!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük