Szép vagy!
Irodalom,  Novella

Szép vagy!

– Miért nem maradhatok éjszakára?

– Mert reggel …csúnya vagyok – nehezen ejti ki a szavakat, mintha tudná, milyen gyerekesen hangzik, de a hangja elcsuklik közben, érzem, hogy komolyan gondolja. A bőre meleg és puha az ujjaim alatt és ahogy félkönyékre ereszkedve nézem, nem tudom elképzelni, hogy bármikor is csúnya lenne. Fölé hajolok, lágyan megérintem az ajkammal az arcát, súrolom vele a szemhéját, a homlokát. Feloldódik alattuk, már nem szorongatja saját hüvelykujját. Rám néz, szemében vékony könnyréteg. Elpislogja. 

– Nem hiszek neked – óvatosan, de határozottan mondom, nem akarom ráerőszakolni az akaratom. Az ujjaim kicsit túlnyúlnak az övén, ahogy összetesszük a tenyerünket. Az enyém meleg, az övé hideg, pedig lehet vagy huszonötfok a lakásban. Megemelkedik a mellkasa, ahogy megtelik oxigénnel, várom, mikor kezd süllyedni, de egyre csak emelkedik, tudom, döntést hoz. 

– Jó, hát akkor maradj, nekem mindegy – a levegvel együtt szakad kis belőle, mintha gátat törne át. Én vagyok a nagykifli, egy nagy paplan alatt szuszogunk, felváltva, majd egy ritmusban. Felcsúszik a hasán a póló, rátapasztom a tenyerem, alatta melegen feszül a bőr. Megrezzen, de ahogy telik az idő, egyre inkább befúrja magát a térdem és a mellkasom közé, nem merek megmozdulni. Majd leragad a szemem, de ha lehunyom azonnal gondolatok százai rohannak meg, képtelen vagyok aludni, inkább őt nézem. Éjfélig a hátát és a párnán szanaszét terülő szőke haját. Kettőig a hátán alszik, de mintha még kevesebb helyet akarna elfoglalni a világból, mint összegubózva, sosem láttam még senkit ilyen parányinak, amikor a hátán aludt. Kettőkor felém fordul, látom, hogy a szemhéja mögött futnak az álomképek.

Hozzásimul a mellkasomhoz, most biztos érzi, hogy dobog a szívem. Kicsit félrever a közelsége miatt és amiatt, amit az orvos aritmiának nevezett. Nem súlyos, élhet vele amíg tud. Ezt mondta az öreg Kaszás doktor. Gondoltam, mások is addig élnek, amíg tudnak és különben is milyen név ez egy kardiológusnak, mert szerintem nem túl bizalomgerjesztő. Én biztos megváltoztattam volna, hogy ne törje ki a frász az összes beteget, amikor meglátja az ezüstösen csillanó névtáblát a fehér ajtón.

Befúrja a fejét a melegbe, félig már a takaró alatt van, félek, nem fog levegőt kapni, de most már látom, maradt egy kis rés, valami csak bejut még ott. Nyújtott lábbal alszik. Én mindig felhúzom a térdem, de most kinyújtom én is, hogy minél közelebb lehessen. Zsibbadok, de a teste az enyémen kárpótol. A haja csiklandozza az orrom, mélyen beszívom az illatát, érzem, ahogy a szívem dübörög, mintha ezzel is jelezni szeretné: bújj közelebb, fogd szorosabban, ne hagyd elmenni.

***

Ahogy kicsúszott a számon, azonnal meg is bántam, de visszaszívni nem lehetett. Mint egy kibaszott ötéves. Nem is tudom miért és honnan jött most ez: reggel csúnya vagyok. Nem a legmenőbb érv, ettől sokkal jobbak vannak a tarsolyomban arra az esetre, ha valakit el kell paterolnom éjszakára. Mindig elhajtok mindenkit, ezért rengeteg kifogásom van: alvajárok, hajnal kettőre megyek dolgozni, a lakótársam nemsokára hazaér. Nincs is lakótársam, de ezt nekik nem kell tudni. Erre tessék, egyszer próbálok spontán lenni.

Szánalmasnak érzem magam, nem is tudom mit képzeltem. Ha eddig nem akart itt hagyni, akkor most már biztos kiröhög, feláll és kisétál az életemből. Pedig egész megkedveltem. De miért nem mozdul még? Mire vár? Miért néz így? Mintha a vesémbe látna. Felém hajol, várom, hogy megcsókol mert úgy néz, azzal az átható  tekintettel, amit kissé bátortalan közeledéseihez tartogat. Kettőnk közül én vagyok a szenvedélyesebb, de zárkózottabb. Semmit sem értek. A száját finoman az arcomhoz érinti, se nem csók, se nem puszi, inkább végigsimít a bőrömön. Fura, de megborzongok. Azt mondja, nem hisz nekem. Beleegyezek, hogy maradjon. Magam sem tudom, miért. Ez lesz az első. Azt hiszem próbálkozni fog, egyéjszakás kalandnak még csak-csak elfogadható vagyok. Erre semmi. Késő van, hátat fordítok az ágyban, rám teríti a plédet, ami eddig a falhoz volt gyűrve, érzem rajta az illatát, meg a falszagot, kicsit még hideg a csupasz karomon. Tudom, most azt várja, bújjak közel, de nem megy, ő meg nem erőlteti. Felhúzott lábakkal alszik, én is így szoktam, de ahogy megpróbálom a térdem félig lelóg az ágyról, úgy érzem zuhanok, inkább kinyújtom. 

Próbálom elképzelni, hogy tényleg nem vagyok csúnya.

Aki szép, reggel is szép, mondogatta mindig nagyanyám. Ő persze szép volt a maga idejében, nem is csoda, hogy egy olyan jó megjelenésű férfi, mint nagyapám elvette. Pedig nagyanyámnak volt még rajta kívül udvarlója annyi, hogy Dunát lehetett volna velük rekeszteni, de nagyapámnak szép, dús fekete haja volt, meg széles válla, könnyedén kapta fel az ifjú asszonyt, úgy vitte elhálni a nászéjszakát. Ezt minden adandó alkalommal elmesélte, az utolsó hetekben, amikor már felkelni sem tudott, egy héten többször is, volt, hogy naponta kétszer. Én meg fohászkodtam, hogy csak a részletekbe ne menjen bele, mert nem akarom elképzelni az egykor még ruganyos, mára összeaszott testek első együttlétét. Tulajdonképpen egyiket sem.

Anyám is szép volt, de nem volt tartása, össze is feküdt fűvel fával, nem hiába nem akarta, hogy abban a pesti gyárban dolgozzon, kész fertő. De nem hallgatott az anyjára, meg is lett az eredménye. Mondta mindig nagyanyám, miközben kinyújtott karral rámmutatott, mintha valami gőzölgő szarkupac lennék. Ki tudja, milyen utolsó csavargó lehet az apám, az a mocskos disznó, aki miatt így félresikerültem. Ezt is nagyanyám mondja persze. Én már nem emlékszem arra, hogy anyám szép volt-e vagy sem, a fényképeit meg úgy eldugta nagyanyám, hogy sosem találtam meg őket, az is lehet, hogy egyszerűen kidobta, elégette, felszabdalta. Még azt is kinézem belőle, hogy megfőzte ebédre, majd örökösen kattogó állkapcsával felfalta anyámat. Reggelente mindig azzal fogadott, hogy takarodjak a fürdőszobába, szedjem össze magam, hogy lehet valaki ilyen csúnya, biztos az apámtól örököltem, annak lehettek ilyen nagy kigúvadt szemei, meg lapos orra, mint valami boxolónak.

Aki szép, reggel is szép, de aki reggel csúnya, az vajon milyen máskor?

***

– Szép vagy – ezek az első szavai, megcsap a reggeli szájszaga, kicsit büdös, de sokkal inkább zavar, hogy tessék már az első szavaival hazudik korán reggel és van pofája mosolyogni is hozzá. Közben a szemét nézem, a bal oldali kicsit csipás, gondoltam most jól megfigyelem ezeket a hazug ablakokat, ahonnan egy női arc néz vissza rám űzött tekintettel. Kellett néhány pillanat mire rájöttem, hogy a mosolygós szemben saját magammal nézek farkasszemet, mert nem ablak, hanem tükör. Én még ilyet soha nem tapasztaltam, ha mások mondták, vagy valami ostoba hollywoodi filmben bámulták egymást a főszereplők átszellemülten, egyszerűen kinevettem őket. Mekkora hülyeség.

Most ahogy a mélybarna szempárban nézem magam, nem jön a számra az, hogy takarodjon innen. Könnyek gyűlnek a szememben, szinte látom az övében is, pedig apró az arcom a szembogarában. Közben érthetetlen módon mosolygok, mert valamiért hiszek neki, hiába mondogatom magamban, hogy hülye és biztos hazudik. Egyszerűen elhiszem hogy szépnek lát, akkor is ha valójában mindig csúnya vagyok, hát még reggel. Az ő szeme megszépít.

Azon kapom magam, hogy két oldalt folyik a könnyem, meg már a taknyom is csepeg, Baromi undorító lehetek, csipásan, kócosan, alvástól büdösen, elfolyó, deformált arccal. Nem szól semmit, csak kicsit megrendülten néz rám, aztán közelebb húz magához. Beszívom az illatát, semmihez sem hasonlítható, nem levendula vagy virág vagy óceán, hanem csak Gabi illat. Megtelik vele a belsőm, majd szétpattan a mellkasom, úgy vagyunk egyek, ahogy még senki mással, mert most az ő levegőjét pumpálja szét a testemben a tüdőm, most már bennem kering, elválaszthatatlanul a részemmé vált. Egyik keze a hátamon, a másikkal a hajamba simít lágyan, maga felé fordítja az arcom és megismétli, miközben már nyüszögve sírok:

-Szép vagy!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu.


Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.