Cikkek,  Média

20 olyan könyv, amiről a legtöbben hazudják, hogy olvasták

Vannak olyan népszerű könyvek, amelyek történetét szinte mindenki ismeri. Vagy mert olvasta, vagy mert látta a belőle készült adaptációt, vagy mert egyszerűen annyira benne van a köztudatban, hogy akarva akaratlanul is kibontakozik a cselekmény lelki szemeink előtt. Egy dolog azonban nehezen fér a fejembe: miért kell hazudni arról, hogy olvastunk valamit, ha nem?

Abban a pillanatban, hogy összefúj minket a szél valakivel, aki ténylegesen végigrágta magát az adott könyvön, egy perc alatt kiderül a turpisság. És valószínűleg kellemetlen lesz. Jöhetnek az: “összekevertem valami mással, én úgy értettem, hogy a filmet láttam és az ó már ennyi az idő?” típusú kifogások. De vajon mi visz rá valakit arra, hogy körülbástyázza magát olvasottnak állított könyvekkel?

Előfordulhat, hogy szeretnénk egy közösség részévé válni, így ha azt halljuk, hogy egy társaság nagy része olvasta és nem mellesleg imádta Harry Pottert, akkor természetes reakcióként kicsúszhat a szánkon: aha, én is olvastam. A helyzet akkor lesz kellemetlen, amikor a beszélgetés nagyon erőteljesen elmegy a könyvbéli cselekmény irányába. Ilyenkor vagy csendesen meglapulunk bőszen bólogatva, vagy nagyon hamar kibújik a szög a zsákból. Persze én olvastam a Harry Potter sorozatot. A kedvenc részem a Harry Potter és a félvér titkok serlege volt, vagy talán inkább mégis a Harry Potter és az azkabani bölcsek rendje. Azért a Harry Pottert hoztam fel példának, mert mint látni fogjátok szerepel a lenti listán.

Az is elképzelhető, hogy egyszerűen csak cikinek érezzük, hogy nem olvastunk valamit, pedig már az összes osztálytársunk, barátunk csak erről beszél (bár így lenne, ez azt jelentené, hogy rengeteg olvasó van). De olyat is hallottam már, hogy így hamarabb szabadulunk egy számunkra kellemetlen irányt vett beszélgetésből. Egyszerűen ráhagyjuk a másikra, hogy igen-igen, persze hogy olvastam a Rozsban fogót…bármi is legyen az… ja igen, és megvolt a Háború és béke is Jókaitól, meg az Éhezők viadala is Kepes Andrástól.

Én szeretem őszintén elárulni, ha egy nagyon felkapott könyvet vagy egy régi klasszikust nem olvastam. Igazából semmilyen könyvnél nem titkolnám el, hogy még nem tettem a magamévá. Umbridge megtanított rá: hazudni bűn. (Bocsi a sok Potteres utalásért, épp a negyedik könyvet olvasom újra.) Visszatérve az eredeti gondolathoz, nem gondolom, hogy ebben bármi szégyellnivaló lenne. Sokszor már régóta tervben van, máskor egyáltalán nem is szeretném sorra keríteni ilyen-olyan okok miatt. Ezt mindenki maga dönti el, pont ez a gyönyörű az olvasásban, hogy mindenki megtalálja a számára remek könyveket.

A BBC (még 2016-ban) végzett egy nagyon érdekes felmérést, amely eredményeképp olvashatjuk, melyik az a húsz könyv (kicsit csalás, mert sorozatok is vannak közte), amiről a legtöbb ember állítja, hogy olvasta, pedig nem. Lássuk a listát: 

  1. Lewis Carroll: Aliz Csodaországban 
  2. George Orwell: 1984 
  3. J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk ura trilógia
  4. Lev Tolsztoj: Háború és béke
  5. Lev Tolsztoj: Anna Karenina 
  6. Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
  7. Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót
  8. Charles Dickens: David Copperfield
  9. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés 
  10. Jane Austen: Büszkeség és balítélet
  11. Charles Dickens: Örökösök
  12. J. K. Rowling: Harry Potter sorozata
  13. Charles Dickens: Szép remények
  14. Anne Frank naplója
  15. Charles Dickens: Twist Olivér
  16. E. L. James: A szürke ötven árnyalata 
  17. Agatha Christie: Tíz kicsi néger 
  18. F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby 
  19. Joseph Heller: A 22-es csapdája
  20. J. D. Salinger: Zabhegyező 

A felsorolásban vastag betűvel jelöltem azokat, amiket olvastam. A Bűn és bűnhődést nem is olyan rég fejeztem be, régi tartozásomat róva le ezzel. Ez tizenkettő a húszból. Meglepően jó arány, kevesebbre számítottam. Nagyon szeretném még elolvasni a Háború és békét (nem, nem Jókai), Anne Frank naplóját, A nagy Gatsby-t és A 22-es csapdáját. Dickenstől egy jó időre sajnos elment a kedvem: sem a stílusa, sem a témája nem tetszett a Twist Olivér olvasásakor, de lehet, hogy csak érnem kell még egy kicsit a műveire.

Azon gondolkoztam a listát olvasgatva, vajon hányan vannak azok, akik azt állítják, hogy nem olvastak egy könyvet, mert mondjuk a műfaj, vagy az író nem tartozik a népszerű, felkapott olvasmányok közé. Esetleg azért olvasnak sutyiban valamit takargatva a borítót, mert sokak szerint nem hordoz irodalmi értéket, vagy túl sok ember nyilatkozott róla elmarasztalóan. Erről eszembe jut, hogy egy időben én is mindig úgy mondtam, ha kérdezték, hogy: igen, olvastam az Alkonyatot, de már túladtam a könyveken, ne mérgezzék itt a levegőt a csillámvámpírokkal és nem is tudom, miért olvastam el, meg nem is tetszett igazán, és persze fujj. De tényleg fujj? Tényleg utáltam? Persze, hogy nem. Akkor, abban az élethelyzetben nagyon élveztem. Emlékszem volt olyan, hogy egész éjszaka olvastam valamelyik részt a koliban, és már csak arra lettem figyelmes, hogy világos van és mehetek kávézni az erkélyre, mert két óra múlva órám van. De aztán jött a hullám, hogy mennyire gáz, mennyire béna, én meg szégyelltem, hogy basszus, akkor ez most nekem miért tetszett? 

Soha nem lenne szabad valakit megalázni azért, mert nem olvasott egy ismert művet, vagy épp imádott valamit, amit egy nagyobb réteg elfogadhatatlannak tart. Egy fontos kérdés van ezzel az egésszel kapcsolatban: te mit szeretsz olvasni? Ha jól érzed magad egy könyv olvasásakor, akkor szuper, olvass még többet hasonló műfajban. Ha nem, akkor rakd le, és várj néhány évet vagy hogy más legyen a hangulatod. Lehet, hogy akkor tudod majd értékelni. De ha nem, az is teljesen rendben van. Emberek vagyunk, különbözünk egymástól.

Egyszerűen csak olvasd, ami jól esik!

Forrás: Telegraph

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu.


45 hozzászólás

  • kéki béla

    Elég ferdehajlamú, elmebeteg társaságod lehet, ha jellemző, hogy valaki hazudik arról, hogy mi az amit olvasott…
    A felét sem olvastam és az olvasottak felére sem emlékszem, hogy miről szóltak.
    Egyszerűen más érdekelt. Conan Doyle Sherlock Holmes történeteiből olvastam sokat, de kb a Sátán kutyája az egyetlen, amire emlékszem is. Asimov, meg úgy általában a 60-as, 70-es évek scifi-je több nyomit hagyott bennem.

  • kéki béla

    Az 1984-et egyszer olvastam, de soha többet. Túl realisztikus mai szemmel.
    Dickens, Caroll, Tolsztoj… Ezekkel a világból ki lehet kergetni.

  • farmosidora

    @kéki béla: szerencsére az én társaságom sem ilyen. Igyekszem őszinte és elfogadó emberekkel körbevenni magam. Abban abszolút egyetértek, hogy a jó könyv a lényeg, nem a népszerű. Asimovot nagyon szeretem, bár még nem értem az Alapítvány végére.

  • Dorinda41

    Anno Rejtőt olvasni ciki volt, hogy ponyvairodalom. Pedig minden betűje kincs.
    Ezek a könyvek főleg a Zabhegyező, számomra olvashatatlanok. Conan Doyle-nak pedig vannak olyan könyvei, amiből süt az úri gőg és lenézés. Olyan szinten előítéletes, hogy még gyerekkoromban is visszataszítónak találtam néhány írását.

  • Tralfamador75

    Én a listából ötöt olvastam. Nem fogom azt hazudni, hogy a többit is. Nem is gondolom, hogy van olyan könyv, amit olvasni “kell”. Olyan van, amit érdemes, esetleg kár kihagyni. De olvasson mindenki azt, amit akar. Jó közös hivatkozási alapnak egy-egy könyv egy beszélgetéskor, meg jó dolog ajánlani ezt-azt másoknak, de valamiféle felsőbbrendűségi vagy megszégyenítési alapként használni…
    Ugyan ki tudja, mit hoz a jövő, de valószínűleg Dickenst nem fogok olvasni, Agatha Christie is kimarad, Tolsztoj sem az én világom.

  • Túl sok felhasználó

    Anna Frankot nem ajánlom. 13 évesen olvastam, és annyira idegesített, hogy nyafog. Nem azon nyafog, hogy zsidó és bujkálni kell és életveszély, hanem hogy két éve a szomszéd fiú nem vele ment moziba, hanem egy másik lánnyal.

    A 22-es csapdája viszont tetszett.

  • farmosidora

    @gyedmaróz: Így van! Azt kell olvasni, ami jól esik az embernek. Kikapcsolja, magára talál benne. Ez az igazán jó könyv. És ez mindenkinek mást jelent.

  • farmosidora

    @Dorinda41: Hmm, Rejtő is nagy kedvencem. Nagyon fel voltam háborodva, amikor “ponyvázó” és durván negatív értékelésekbe botlottam. Persze, nem kell, hogy mindenkinek tetsszen, csak kissé fájó, hogy ennyire nem ismerték el a munkásságát.

  • farmosidora

    @Tralfamador75: Abszolút egyetértek azzal, amit írsz. Pontosan ez a kulcsa az igazán jó olvasási élménynek, hiányzik belőle a “kell”. Soha nem tudtam muszájból olvasni gyerekként sem, felnőtt fejjel meg végképp nem vágyok rá.

  • kéki béla

    @farmosidora: Rejtőt lehet szeretni, jó poénjai vannak, de ettől még ponyvairodalom. És ha figyelmesen olvasod a könyveit időnként embertelen ellentmondásokra lehet bukkanni. Van hat-nyolc éve, hogy utoljára Rejtőt olvastam, így konkrét részleteket nem tudnék mondani, de pl az idővel eléggé hadilábon állt a jóember. Mondjuk Fülig Jimmy életkora, összevetve az addigi életével, de Wágner úrral és Piszkos Freddel sincs minden rendben e téren.
    Meg vannak más olyan tévedések is, amik csak akkor tűnnek fel, ha próbálod átlátni a szereplők kapcsolatait.

  • népszopás

    én ebőől csak 3-at, igaz azokat többször, de:
    Heidegger – Lét és idő? – lehet az író(ja) se 🙂

  • a hosszú hajú progmatos srác

    @farmosidora: nem hiszem, elvből nem olvasok 20. századnál elöbb írt dolgokat, de a listáról eszembe jutott Királyhegyi Pál egy gondolata:
    Anna Karenyina: Orosz úriasszony katonatisztbe szerelmes, mégis a vonat alá fekszik.

  • farmosidora

    @a hosszú hajú progmatos srác: Á, ezt már hallottam én is. Megszenvedtem anno ezzel a könyvvel, hiába volt benne sok érdekes, elgondolkodtató rész.
    Időben én nem szabok korlátot, abban viszont igen, hogy nem gyűrök le (már) egy olyan könyvet, ami egyáltalán nem tetszik, vagy nincs olyan mondanivalója, ami miatt érdemes..

  • a hosszú hajú progmatos srác

    @pingwin: nekem van egy nőismerősöm, aki azt mondta, hogy olvasta, de lehet, hazudik, ha van olyan könyv, ami már úgy címében is marquise de sade irányába akar mozdulni, az egy olyan irány, ahova még pusztán elméleti kíváncsiságból se menne a jóérzésű olvasó ember:)

  • élhetetlen

    @kéki béla: Huszonévesen olvastam Rejtőt, és most 65-ön túl elővettem.Csontbrigád. Akkor nem tűnt fel. és lehet, hogy most is figyelmetlen voltam, de, ugye egy csupasz szikla plató, ahol egy bokor sincs, nincs árnyék, de este tüzet raknak, és a szavakra emlékeznek. Miből raknak tüzet?

  • kéki béla

    @élhetetlen: igen, ilyenekre gondolok, bár konkrétan ez még belefér a költői szabadságba talán. (Úgy értem: nincs bokor sem=pusztaság, de azért nyomokban fellelhető egy-két növény)
    Viszont mikor leírja, hogy nem tudom, melyik szereplő huszonéves, majd oldalakkal odébb, több mint tíz évet ült, plusz börtönön kívül legalább ennyit töltött bűnözessel… Ott azért el szoktam akadni 😉
    Majd előveszem a mek.hu-ról és próbálok pár ilyet előkeresni, hátha…
    Főleg az Elátkozott part+Három testőr Afrikában és a Piszkos Fred történetek gyanúsak.

  • kéki béla

    @élhetetlen: egyébként én úgy 10-12 évesen kezdtem a Piszkos Fred a kapitánnyal 🙂
    Akkor valamelyik rokon megszakértette, hogy amelyik regénye poennal indul, azon lehet röhögni, amelyik nem, és itt kiemelte a Fehér foltot, azon nem… Hááát… azóta se értem, hogy ezt mire alapozta.

  • StanLee

    Az emberek tobbsege elborzad, amikor egy beszelgetes alkalmaval kozlom, hogy a kozepiskola ota alig olvastam szepirodalmat. Az valoszinuleg nem er, hogy eloveszem tizevente az Adrian Mole konyveket es elolvasom oket ujra.

    A szornyulkodes meg azert van, mert doktori fokozatom van (egy termeszettudomanyos temakorben), ergo nekem affinnak kellene lennem az olvasasra. A gimnazium viszont kiolte belolem az igenyt a nem szakirodalmi konyvekre. Viszont elmondhatom, hogy a fenti listabol legalabb 5 konyvet olvastam, de azt se tudom mar, hogy mirol szol, nagyvonalakban sem, mert futoszalagon olvastam oket, hogy “meglegyenek” es ne kelljen hazudnom az irodalomtanarnak, mert nem olvastam el.

  • Csöncsön

    Csak 8-at olvastam ezek közül, pedig eléggé könyvmolynak számítok. De nem is ez az igazán meglepő, hanem az, hogy a nem olvasottak közül igazából csak kettő van, amelyet valamikor mindenképpen szeretnék magamévá tenni: a Háború és béke, illetve a Büszkeség és balítélet. Erről a kettőről érzem azt, hogy vadonatúj élménnyel tudnának gazdagítani. (Esetleg még az Anne Frank naplója, A 22-es csapdája és A nagy Gatsby. A többi kimaradóról valahogy nem érzem azt, hogy rémesen sokat veszítettem velük.)

    Látszik egyébként a listán, hogy angolszász kultúrkörből való.

    • Sörén

      Ez nekem is feltűnt… Ezért van az, hogy én a húszból 14-et olvastam, az angol nyelvűek többségét eredetiben, mert az egyetemen anyag volt.

  • farmosidora

    @StanLee: Sajnos én is azt tapasztalom, hogy az iskolában olyan sikeres a kötelező olvasmányok módszere, hogy a legtöbb ember maximum alátétnek használja a szépirodalmi köteteket, pedig tényleg rengeteg érdekes és értékes könyv van közöttük. Természetesen nem kell, hogy mindenki imádja a szépirodalmat, de biztos vagyok benne, hogy ha más lenne a rendszer, többeknek lenne kedve hozzájuk.

  • farmosidora

    @Csöncsön: Nagyon kíváncsi lennék egy magyar listára is. Vajon melyik magyar könyvről “menő” azt állítani, hogy olvastuk? Egri csillagok? Valamelyik Szabó Magda, Márai, Hamvas Béla? Van-e egyáltalán ilyen vagy inkább ciki magyart olvasni?

  • Csöncsön

    @farmosidora: Attól függ, milyen közegben mozog az ember. De valóban, van sajnos az a jelenség is, hogy a magyar irodalmat sokan lebecsülik, és szinte nem is illik beszélni róla, ha valakinek magyar író a kedvence. (Ez elég nevetséges, hiszen hozzánk mégiscsak ezek a szövegek állnak a legközelebb, ezek szólnak a leginkább rólunk.) Egyszer én is nagyon meglepődtem, amikor valaki azt mondta nekem, hogy a kedvenc írója Móricz Zsigmond. De örültem is neki persze.

  • farmosidora

    @Csöncsön: Az én kedvencem Gárdonyi Géza, és rám is furán szoktak nézni, ha mondom. Szerencsére nem olyan közegben mozgok, ahol ítélkeznének emiatt, csak hát ő – szegénykém – nem tartozik a divatos írók közé.

  • nyelv-ész

    Ha BBC felmérés, akkor gondolom, angolokat kérdeztek. Persze nem várom, hogy az angolok Jókait, Mikszáthot olvassanak, de az azért érdekes, hogy az angol, amerikai szerzők mellett Tolsztoj, Dosztojevszkij művei is felbukkannak, de más európai írók, pl.: a százas nagyságrendű művet produkáló Victor Hugo nem.

  • Tralfamador75

    Nekem a magyarok közül Szilvási a kedvencem (Berkesi viszont nem) 😀 Szeretem a precizitását, és az életművén látszik, ahogy fokozatosan kiábrándul az Eszméből (a jelenkori könyveinek utolsó 2-3 darabja már nagyon keserű, emiatt nehéz is), ezért aztán belekezdett a Jegenye-ciklusba (amikor még nem volt divat ciklusokat írni, ma már minden ciklus, meg trilógia, meg univerzum).
    A legjobb élményem talán Bozai Ágota Tranzit glóriája volt, szerintem simán lehetne ajánlott olvasmány 17-18 éves korban, sajnos én később olvastam, de nagyon jól szórakoztam rajta.
    Rejtő… az egyik legelső könyv, amit elolvastam, A tizennégy karátos autó volt, ma már nem emlékszem rá, de akkor baromira jól szórakoztam.
    Amúgy én is csak elvétve olvasok 20. század előttit, bár a Bűn és bűnhődést zseniálisan jónak tartom (még ha manapság azt is mondják, hogy az előző fordítás rossz).

    De tényleg jó lenne egy ilyen lista magyaroktól, és magyar írókkal kapcsolatban.
    Mondjuk nekem ilyen író Márai. Egyetlen könyvét olvastam el (Válás Budán), de nagyon nyögvenyelős volt, szerintem betegesen akkurátus a stílusa, fárasztó volt.
    Ez van.

  • élhetetlen

    @farmosidora: “Azt kell olvasni, ami jól esik az embernek. Kikapcsolja, magára talál benne”. Szép mondat. Tudod, régen voltam fiatal, de akkor hatvanan olvastunk akár kortárs irodalmat is, és, ha valaki talált egy jót, akkor szólt a többieknek. Ebben a korszakban benne volt Ginsberg üvöltés című kötete is, az Ötös számú vágóhíd is, és a Legyek ura is, a Száz év magány is. Ha te is egy olyan közösség része vagy, ahol legalább ennyien olvasnak, akkor elhiszem, hogy eljutsz pár értékes darabhoz. Azt nem hiszem el, hogy egyedül feldolgozod a naponta megjelenő könyveket is, és a klasszikusakat is, és hogy ezek közül is mind a kezedbe került. Hogyan választod ki, hogy mi a neked megfelelő könyv? Mindent végig olvasol, vagy véletlenszerűen? A múltkor jött egy szintén 65-ön túli ismerősöm, és mikor meglátta az asztal közepén Arthur Miller drámáit, meglepve kérdezte, hogy te ilyeneket olvasol? Igen, mert ugyan láttam A macska a forró bádogtetőn filmváltozatát, de a kötetből derül ki, hogy Amerikában másmilyen befejezést kértek a színpadra, mint Európában. Te véletlenül megvetted már?

  • élhetetlen

    @Csöncsön: Jókai Mór, A három márványfej, már gyerekkoromban elbűvült, a szép, és a jó asszony, ideje lesz előszedni valahonnét, a már megfilmesített regényei attól nem veszítettek értékükből, Móricz Zsigmond sem hiszem , hogy hanyagolva van, az Árvácskát meg ismerni kellene, akkor is, ha egyesek szerint az a jó könyv, amit nem “kell” elolvasni. Arany balladáit is nyugodtan vegyék ki a kötelező ismeretek közül, el van anélkül a felnövekvő ifjúság. Én azért vagyok híve a (jól válogatott) kötelező olvasmányoknak, hogy legyen egy alapismeret, és, ha ez megvan, akkor tudja eldönteni, hogy mit kedvel, és a kedvencének megkeresheti a társait is, stílusban, mondanivalóban. Alap nélkül nem lehet építkezni.

  • farmosidora

    @élhetetlen: Olyan elképesztő mennyiségű új könyv jelenik meg, és olyan sok remek korábbi alkotás van, hogy lehetetlenség mindent elolvasni, még akkor is, ha csak egy műfajra koncentrálnék.
    Megvan bennem a kíváncsiság a szépirodalmi művek iránt, így igyekszem minden hónapban egyet-kettőt beiktatni. Ebből egy fixen Gárdonyi, mert szeretném megismerni a teljes életművét, a másik kiválasztásánál utánaolvasok az írónak, milyen témában, milyen stílusban alkotott, és ez alapján eldöntöm, hogy érdekelhet-e. Egyelőre még nem lőttem mellé 🙂
    A drámák világával még épp csak ismerkedek, nagyon érdekel (tartalom alapján) a Bánk Bán, Ibsen Nórája és a Faust (egyelőre). De bármilyen ajánlást szívesen fogadok.
    Ha már ajánlás, szívesen veszek kézbe könyvet úgy is, hogy ismerősöktől érkezik a tipp, de nem olvasok el mindent, ezek közül még szelektálok. És természetesen vannak olyanok, akik véleményére jobban adok 🙂

  • gigabursch

    2, 3, 6, 9, 19.

    A 14-et sosem fogom elolvasni, mert ellent mond a fizika törvényeinek.

    A 4 és a 7 érdekel ezek közül.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.