Érkezik a tavasz, vele együtt pedig hat remek könyv

Kevés idillikusabb képet tudok elképzelni, mint amikor az első tavaszi napsugarak fényénél olvasok egy remek könyvet. Ilyenkor vagyok igazán elememben, a természettel egyidejűleg én is feltámadok a téli hibernációmból. A kiadók márciusi kínálatát böngészve, most sem fogunk unatkozni, lássuk, mit olvasunk tavasszal!

Péterfy Gergely 2014-es, AEGON Művészeti Díjas regénye megérett az újrakiadásra. Nekem nagyon tetszenek az ilyen típusú borítók, nem igazán tudok ellenállni nekik, bár hogy miben rejlik a varázsuk, még nem sikerült megfejtenem.
Péterfytől egyelőre még csak egy fél könyvet olvastam (A golyó, amely megölte Puskint), a stílusa tetszett, a történet is érdekelt, de túl zsúfolt időszakomban vettem kézbe, így leraktam, de tervezem végigolvasni.
A Kitömött barbár fülszövege azonnal megfogott, szeretem ezt a 18-19. századi időszakot, a valós történelmi alakok külön pikantériáját nem is említve.

Fülszöveg:

Az ​”Apák könyve” …családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál „egynevűsítve”, hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a „nemzettségnek” (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is.
Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők „aktívumából”. Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De – az én mércém szerint – azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva.
Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán „normális” az erre-normás közfelfogás.” (Tandori Dezső)

---

Nádas Pétert egyik barátnőm olvasott, ő mesélte, mennyire fantasztikus a Párhuzamos történetek. Már a tavalyi évben megkezdődött nálam egy érdekes változás, ami az olvasmányaimat illeti; a kortárs magyar irodalom szépen elkezdte átvenni az egyeduralmat, egyre tágítva a látókörömet a kiváló magyar írók horizontján. Márpedig ebből Nádas Péter sem maradhat ki, én pedig lassan bérletet váltok a Jelenkor kiadó könyveire (is).

Fülszöveg:

Ha ​eltekintünk a Világló részletektől, rövidebb írásainak ez a gyűjteménye Nádas Péter legszemélyesebb műve. Igaz ez annak ellenére, hogy a kötetbe összegyűjtött „elegyes írások” középpontjában hangsúlyosan mindig valaki más, egy-egy Nádasnak valamilyen okból fontos személy áll. Az írások némelyike formailag alkalomszerű, például nekrológ, kiállításmegnyitó, egy frissen megjelent könyv kritikája, ám ezeket is az alkalom fölé emeli az a személyes többlet, amiért Nádas beválogatta ebbe a kötetbe. Más szövegek egyetlen és maradandó alkalma a megörökített személy jelentősége a szerző életében. Különösen igaz ez azok esetében, akikhez több írásában is visszatér, mint Esterházy Péter, Mészöly Miklós, Polcz Alaine vagy Balassa Péter. A vonzások és választások ily módon alakuló hálózata végül kirajzolja Nádas Péter önarcképét életének abból a korszakából, amelyet a Világló részletek már nem tárgyal.

„Az ember olyan lény (legalábbis európai változatában és szerencsés esetben), aki szeret nagy felfedezéseket tenni. Olykor szívesen feltalálja a spanyolviaszt. Máskor tényleg világraszóló felfedezést tesz. Felfedezi a kereket. Egy másik évszázadban a gyufát, amit akkoriban még gyújtónak neveztek. Századra jön század, s megint eltelik. Ami végül is fikció, ez az egész időszámítás. Mert valójában nincs rés, nincs szünet, a világ áthatás, hiány és átmenet. […] Hogy személyesen értsük, mit beszélek itt, én például már kicsiny gyermekként nagy felfedező szerettem volna lenni. A gőzmozdonyt én is felfedezhettem volna, de fel volt fedezve. Vadul nézelődtem, hogy mit kéne felfedeznem. Valaki korábban az ekét is felfedezte. A traktort is felfedezték, én pedig azon rágódtam, hogy itt ez a borona, ezt sem kell felfedeznem. Viszont épp akkor ment egyetemre az ifjú, aki később fel fogja fedezni, hogy bármiként rugódzunk és vágyakozunk itt egy másik világra, az eke korai elterjedtségének történeti határai a mai napig megszabják a három nagy európai régió civilizációs és kulturális határait.”

---

Mikszáth Kálmán az elsők között volt a magyar klasszikusok sorában, akit nagyon megkedveltem. Az ő sorai nyomán jöttem rá, mennyire zseniális humor húzódhat meg azon írók könyveiben, akiket korábban csak kötelezőként vettem kézbe. Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései felpiszkálták a fantáziámat, egy szokványostól kicsit eltérő monográfiára számítok, amely közelebb hozza hozzám Mikszáhtot, mint embert.

Fülszöveg:

Ennek ​a könyvnek az olvasása közben az embernek az az érzése van, mintha Mikszáth-elbeszélést olvasna, olyan Mikszáth-elbeszélést, melynek szereplő személyei Mikszáth Kálmán és családi köre. A könyv írója, Mikszáth Kálmán özvegye, az urától tanult elbeszélni és írni, sőt tőle tanulta az alakok, jelenetek, helyzetek beállításának módját is. Érdekes az írónak ez a tovább-élése családjában, az ő alakja, beszéde, lényének hangulata még láthatólag egészen eleven abban a meghitt körben, amely legközelebb állt hozzá. Mikszáth igazi családi ember volt, csak a családban élt igazán, csak ott adta ki életének legbensőbb intimitását, csak ott vetette le szerepekben azokat a jelmezeit, amelyeket a közéleti ember a nyilvánosság előtt viselni kénytelen s csak ott árasztotta ki jóságát, melegségét, szívének legmélyebb érzelmeit. Legbensőségesebbek azok az írásai, amelyeket családjáról írt, ezekben humora minden szatirikus él nélkül való, tiszta, derült-mosolygós és tiszta lírája csak ezekben az írásaiban van. A többi embereket mindig egy kicsit felülről nézte, fölényes, gúnyos mosollyal, a családját fölemelte magához és egy színvonalra állott vele. Így alakult ki közte és családja között a meghittségnek az a viszonya, amelyen belül a család tagjai az egész világot az ő szemléletén keresztül látták s őt tették meg a maguk kis világának középpontjává. Azt szokták mondani, hogy házastársak, ha sokáig élnek együtt, arcban hasonlítani kezdenek egymáshoz. Mikszáthoz lélekben váltak hasonlókká a családja tagjai, elsősorban persze a felesége. Ettől olyan teljesen Mikszáth-ízű ez a könyv.

Sok apró vonást, anekdotikus részletet, életgesztust rögzít meg a könyv az irodalom számára. Mikszáth nem egy művéhez közli velünk a mögötte lévő élményt, különösen a fiatalkori küzdelmek, az életben való elhelyezkedés kísérletei korából mond el olyan részleteket, melyek Mikszáth írói alakját sok tekintetben megvilágítják. Legnagyobb értéke és érdekeltsége mégis az az intimitás, amellyel az író alakját, beszédét, mozgását a maga legtermészetesebb levegőjében beállítja: ezzel emberi mivoltát mutatja meg nekünk.

---

Régen imádtam a fantasy könyveket, mostanában azonban már nagyon megválogatom, mit olvasok közülük, mert valahogy elhalt köztünk a szerelem. Kíváncsian várom, hogy Alix E. Harrow csodás borítójú könyve, a Tízezer ajtó képes lesz-e újra előhívni belőlem a műfaj iránti lelkesedést, amit utoljára Moskát Anita: Irha és bőr című zseniális regényének sikerült.

Fülszöveg:

January ​Dudose nem hétköznapi története az 1900-as évek elején veszi kezdetét. A lány Cornelius Locke pártfogoltjaként éli mindennapjait a milliomos üzletember vermonti birtokán, miközben apja régészeti felfedezőként a világ legkülönbözőbb pontjain kutat letűnt civilizációk után és gyarapítja egzotikus tárgyakkal Locke gyűjteményét. January az egyik nap a házban bolyongva talál egy könyvet, ami mintha idegen világok varázslatos illatát hordozná magán. Ajtókról mesél, melyek átjáróként funkcionálnak a távoli helyek között. A lány ekkor még nem sejti, hogy ez az esemény milyen hatással lesz az életére, és milyen veszélybe sodorja majd. Az addigi kényelmes mindennapok egyik napról a másikra borulnak fel, ráadásul egy olyan sötét erő veszi üldözőbe, ami nem retten meg semmitől.

Alix E. Harrow bemutatkozó regénye káprázatos világábrázolásával és lírai prózájával varázsolja el az olvasót. A Tízezer ajtó felejthetetlen utazások, örök barátságok és világokat átívelő szerelmek szívbemarkoló története, középpontjában egy nagyon szerethető főhőssel, aki képes minden veszéllyel szembenézni, csak hogy rendelkezhessen a saját sorsa felett.

Remélem találtatok számotokra érdekes könyveket a márciusi megjelenések között. Írjátok meg hozzászólásban, ti mely köteteket várjátok leginkább, akár rajta van a fenti listán, akár nincs!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu

---