Interjúk,  Média

A Lillen abszolút nevelő célzatú – interjú Csete Dóra meseíróval

Mesekönyvet írni óriási felelősség: nem elég a kedves történet, legyen könnyen érthető, kösse le a gyermek figyelmét és az sem árt, ha tanulságos is. Csete Dóra és Kőszegi-Arbeiter Anita egy fantasy sémára épülő mesét hoztak össze párban, a Lillen, a tündét. Az alábbi interjúban Csete Dóra válaszolt a kérdéseimre.

Tanítóként végeztél, így gondolom a gyermekek világa mindig is közel állt a szívedhez. Mi volt az, ami a toll felé irányította a kezed?

Általános iskola felső tagozatában egyik nagyon jó baratnőmmel kezdtünk el történeteket írogatni kis füzetekbe. Ezek a mai napig megvannak, jó kis nosztalgia visszaolvasni. Továbbá, ugyanebben az időben szerettem meg a magyar tantárgyat, az volt a kedvencem egészen érettségiig. Így kezdődött az írás iránti szeretetem.

Meseíróként biztosan sokszor megkapod ezt a kérdést,  de én sem tudom kihagyni: melyik volt a kedvenc meséd gyerekkorodban? Inkább olvasó vagy rajzfilmnéző voltál?

Nagyon szerettem a Vukkot. A mai napig az egyik kedvencem. Mesefilmek közül pedig a Niels Holgersont. De tulajdonképpen egyik se voltam. Persze voltak mesekönyveim, és néha néztem meséket a TV-ben, de itthon nagyon szerettem esténként a diavetítést, ezek közül a kedvencem a Vackor és a Gabi karácsonya és mesekazettáról hallgatni a kalsszikusokat. Kedvenc mesemondóm, akinek a hangját bármikor fel tudom idézni, Szabó Gyula volt.

Az írás kreatív és a legtöbbször magányos folyamat. Hogy merült fel, hogy Kőszegi-Arbeiter Anitával közös könyvet írjatok? Mennyire volt nehéz összeegyeztetni kettőtök stílusát, hogy zajlott az együttműködés?

Egy antológia kapcsán ismerkedtünk meg, és elég hamar egy hullámhosszra kerültünk. Ő már nem volt kezdő a mesék terén, több könyve is megjelent. Hálás vagyok neki, hogy bevezetett a szakma rejtelmeibe. Kettőnk stílusa azt gondolom eléggé hasonló, illetve hasonlóvá tudjuk tenni rövid idő alatt. Ez talán köszönhető a hasonló érdeklődési körnek is. Online tartottuk a kapcsolatot, és nyáron csináltunk Pécsett egy közös bemutatót is. Szeretnénk majd Lillennek egy folytatást, de úgy néz ki, ez majd jövőre kerül csak terítékre.

Nyúltatok vissza klasszikusokhoz az írás folyamán? Egyáltalán mennyire nehéz egyedit, újat alkotni a mai modern, telített könyvpiacon?

Azt hiszem mindkettőnk nevében elmondhatom, hogy nagy Harry Potter fanok vagyunk. Emellett nagyon szeretem A gyűrűk urát is. Ezekből ispirálódtunk. Nehéz olyat kitalálni, ami egyedi és még nincs a piacon. De ha van is, akkor is olyat, ami valahogy megfogja a célközönséget. Azt gondolom, hogy a mai világban minden író törekszik egy kis modernitást belevinni a történeteibe, ezáltal lesznek érdekesebbek.

A grafikák nagyon elevenek, Lillen alakja hol légies, hol kalandtúrához öltözött, de minden esetben mosolygós, kedves, kíváncsi. Ki volt az illusztrátor, és milyen volt a közös munka?

Az illusztrátor Sándor Anita volt, akivel szintén a fent említett antológia kapcsán ismerkedtünk meg. Nagyon tehetséges, mind a kézi, mind a gépi rajzolás terén. A közös munka jó volt, barátias, élveztük. Lillen folytatását is együtt fogjuk csinálni.

A múlt megismerésének fontossága már a fülszövegben is szerepet kap. Mennyire akar nevelő célzatú lenni a Lillen? Kell, hogy a mese tanítson vagy az is elég, ha szórakoztat?

A Lillen abszolút nevelő célzatú, minden egyes mesében van tanulság. Nagyon fontosnak tartom, nem elég, hogy csak szórakoztasson, hiszen a gyerekek nagyon sokat tanulnak a mesékből.

A mesepszichológia, az olvasóvá nevelés egyre többet emlegetett fogalmak. Mik azok az elemek, amelyekkel jól be lehet lőni, hogy hány éves korosztálynak szóljon a mesekönyv? Illetve mi a véleményed, hogyan válhat olvasó felnőtté egy gyermek?

A mese hosszúsága, nyelvezete, szófurdulatok és a cselekményesség az, amit szerintem meg kell néznünk az adott korosztály szintjén. Egészen pici korban el kell kezdeni mesélni, majd mesekönyvet mutatni. Ezért is fontosak az illusztrációk, hiszen a picik eleinte még csak nézegetik a könyveket. Később az esti mesék is egyre több szerepet kapnak, így válhat egy gyerek olvasóvá.

A kötetben szereplő tíz mesében unikornisokat, sárkányokat, sellőket vonultattok fel, és a főszereplő is a tolkieni fantasy világ szülötte, egy tünde lány. Miért épp ezt a műfajt választottátok?

Számomra a legközelebb álló műfaj a fantasy. Nagyon szeretem, és ebben a világban játszok, illetve játszottam fórumos szerepjátékot. Sajnos egyre kevesebb a szabadidőm, de néha néha azért még visszatérek. Ezért választottam ezt a műfajt, majd vázoltam Anitának, akinek tetszett és így álltunk neki a közös munkának.

Mi az a legfontosabb érték, amit ezzel a mesekönyvvel szeretnétek átadni?

Mások elfogadása és a barátság fontossága. A mai világban nagy szerepe van ennek a két tényezőnek.

Készül folytatás a Lillenhez? Mik a jövőbeli terveid?

Már említettem, hogy szeretnénk folytatást, de lehet, hogy csak jövőre lesz rá lehetőségünk, illetve Lillen elindult egy nyereményjátékban, aminek fődíja egy saját kiadású könyv teljes megjelenési procedurájának átvállalása. Ezt Csiki Ingrid indította el, Az én könyvem tulajdonosa. Ha ezt megnyerjük, akkor még előbb is szóba jöhet a folytatás.

A Lillenbe belelapozhattok a weboldalán, ahol a csodás képek mellett egy rövid történet is olvasható.

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

A képek forrásai: Lillen, a tünde

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.