Szabó Magda: Für Elise
Irodalom,  Könyvértékelések

Für Elise, az utolsó Szabó Magda tollvonások

Szabó Magda könyveivel kapcsolatban nehéz rámutatni egy regényre, hogy igen, ez a legismertebb, legkedveltebb. Egyet kiemelni egy ilyen zseniális és gazdag életműből nem csak első, de sokadik látásra is teljeséggel lehetetlen vállalkozás. Az azonban vitán felül áll, hogy ritka az, aki még sosem hallott utolsó művéről, a Für Elise keserédes történetéről.

Azok után, hogy olyan élvezettel merültem el a Mondják meg Zsófikának lapjai között, kétség sem férhetett hozzá, mielőbb újabb Szabó Magda kötetet fogok kézbe venni. A könyvespolcunk előtt állva olvasgattam a címeket: ki legyen a következő áldozat? Végül a frissen vásárolt, önéletrajzi ihletésű Für Elisere esett a választásom. Minél többet tudok róla, annál inkább mozgatja a fantáziámat az író, aki – az én már-már kényszeres szabálykövetésemmel ellentétben – a következőt vallja magáról: “Olyan szabálytalan voltam, mint maga a szabálytalanság”

Szabó Magda: Für Elise

Könyv: Szabó Magda: Für Elise
Kiadó: Jaffa
Első megjelenés: 2002
Olvasott példány megjelenési ideje: 2016
Borító:  Sipos Géza
Oldalszám: 436
Műfaj: családregény
Olvasási idő: 10 nap

Fülszöveg:

Szabó ​Magda elmúlt nyolcvanéves, amikor lánytestvére született: írt magának egyet. Mert bár a Für Elise önéletrajzi ihletésű mű, a regénybeli fogadott testvér, Bogdán Cecília korábban ismeretlen volt az olvasók előtt. Az író talán gyerekkori barátnőjét mintázta meg Cili alakjában, talán önmagát.
Cili trianoni árva, Zentáról származik, az árvaházból kerül Debrecenbe, négyévesen fogadja be új családja. Ő a bájos, szeretnivaló szőke gyermek, akit minden bajtól óvnak, akit dédelgetnek ismerősök, ismeretlenek és a tanárai is.
Magdolna okos, művelt már kisgyerekkorában is. Esti meseként bibliai történeteket hallgat édesapjától, még iskolába sem jár, de már latinul veszekszik nagybátyjával. Szülei nem korlátozzák, nem nevelik, csak civilizálják. Nyelveket tanul, olvas és ír, képzelete szárnyal, olyan szabálytalan voltam, mint maga a szabálytalanság, már akkor kilóg a sorból.
Cili története nem zárul le, annyit tudunk meg, hogy fiatalon meghal, de a részletek homályban maradnak. Ennek oka lehet az is, hogy Szabó Magda Magdaléna címmel a regény folytatását tervezte.


“Életem minden fontos szereplőjének van a tudatom mélyén valami hívószava, amelynek hallásakor vagy olvasásakor személy áll a fogalom mögé, a féjemet visszahozza minden könyvesbolt, apámat egy mitológiai hős neve, anyámat egy töredék dallam Chopin, Cili hívószava ez: Trianon.”


Mindig érdekes a fikcióval erősen kevert életrajzi ihletésű regények olvasása, már csak amiatt is, hogy mennyit és mit higgyen el az ember? A Für Elisere különösen igaz ez. Szabó Magda egyetlen gyermeke volt imádott szüleinek, képzeletének kalapjából rántotta elő fogadott testvérét, Bogdán Cecíliát. Tolla aztán olyan éles kontúrokkal húzta meg a nem létező testvér körvonalait, hogy teljes csalódottsággal intettem magam újra és újra, Cili nem létezett. A trianoni árva gyermek tökéletes ellenpólusává vált az akaratos, tudálékos és elképesztően makacs Magdának. Lágyságával, nyíltságával, tiszta szívével egy talán már túlzottan is kedvelhető karakterként taszigálja Magdát mindig a megfelelő irányba.

Én lepődtem meg leginkább, amikor alig pár perc olvasás után hangosan felnevettem a könyvön. Szabó Magda elképesztően renitens alakja dugja ki a fejét a könyvből, csintalanul összekacsint az olvasóval. Nem szokványosan lázad azonban; neki a tudás a minden, aminek megszerzésében, ha bárki akadályt állít elé, azon lelkiismeretfurdalás nélkül átrobog. Nem kíméli magát az önleíró részekben, mindent elmond, ami csak rossz tulajdonsága lehetett. Alapos (korához képest kissé ijesztő) műveltségét szülei révén szedte magára. Édesapja az ókor imádatára oktatta, míg édesanyja szélesre tárta előtte képzeletének kapuját benépesítve csodásabbnál csodásabb figurákkal. Magda akaratának engedelmeskedve hajoltak más irányba a rég megírt történetek, így kerekedhetett többek között Jézusból hortobágyi halőr, vagy menekülhetett meg halál elől bárki, akit különben az eredeti író tolla kivégzett.

A stílussal kezdetben nagyon nehezen boldogultam. A Mondják meg Zsófikának könnyedsége után nem volt könnyű összekaparni a figyelmem a hosszú, tekervényes mondatokra, amelyek bőségesen voltak hintve irodalmi, kulturális utalásokkal, latin szavakkal. Többször előfordult, hogy csak harmadjára sikerült kibogozni egy-egy bekezdés értelmét, de minden ráfordított perc megérte.

A regény szerkezete sem könnyíti meg az olvasó dolgát, a hosszú mondatok mellett még az időben is ugrálunk hol előre, hol hátra miközben Szabó Magda érezhetően lubickol ebben az ömlesztett történetmelésében. Olykor vissza-visszatér egy-egy fontosnak tartott momentumra, szinte szó szerint ismételve azt. A hangulatot patikamérlegen adagolja, ahogy haladtunk előre az időben, egyre kevesebb okom volt mosolyra húzni a szám.


“Sajnáltam mindentől az időt, ami elvont az írástól, a fiúk meg rettegtek tőlem, jön már a szemüveges, természetellenes módon latinul beszélő dóczista, aki sose súg és állítólag rossz osztálytárs, táncolni éppen tud, de nem lehet vele semmi másról beszélni csak valami iskolai dologról, kit érdekel az Atreidák családja táncórán.”


Nem minden nagy tehetségnek könnyű elindulni az előre megszabottnak tűnő úton, számtalan akadályozó tényező szegélyezheti az előrehaladást. Ha Szabó Magda életében nem jelenik meg Korondy tanár úr, aki felismeri a korai zsenialitást, talán ma szegényebbek lennénk az egyik legkiválóbb női írónkkal. Vagy ha csak egy kicsit kevésbé is makacs az íróasztala felé görnyedéssel, ma nem írnám ezt az ajánlót. Tény, hogy a tudálékos gyerekeket (felnőtteket se) nem szeretik kimondottan, frusztráló lehet, ha egy tanár megérzi, a diákja többre lesz hivatott mint ő. Ha azonban egy igazi pedagógus, egy igazi nevelő pillantja meg ez a szikrát a tanítványában, akinek hivatása a tanítás, az minden eszközével azon lesz, hogy ebből a gyerekből kihozza a legtöbbet.

A Trianon után Magyarországon tapintani lehet a kilátástalanságot. Épp ezért bárki, aki kitűnik a tömegből – az én logikám szerint – új reményt kellene, hogy jelentsen, nem fenyegetést. De a nemzet sebéből még vér szivárog, az emberek még nem tértek magukhoz a hatalmas veszteség után. Ezért mindenki gyanús, aki nem osztja az általános meggyőződéseket, a másként gondolkodók pedig egyértelműen veszélyes elemeknek tekintendők.

Ezzel párhuzamosan nagyon izgalmas, ahogy a híres kisasszonynevelde, a Dóczy Gimnázium falai közt ugyanazok a játszmák zajlottak le, mint amikor én voltam középiskolás, és gyanítom ma is épp ugyanez történik: nagylányok által megfélemlített kicsik, tanárok körüli eltussolt botrányok, osztályon belüli versengések, vagy épp egy diák, aki bárhogy is igyekszik, bárhogy is tud, sosem kaphat jó jegyet (és nem azért mert hülye).


“Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ottfelejtettem a lelkemet.”


A Für Elise különleges élmény volt, ami további nyomozásra készteti az embert. Az utolsó oldal után el lehet kezdeni tovább olvasni, mi az, amit Szabó Magda képzelete fűzött egyébként sem unalmas életének szálai közé, és mi az, ami valóban megtörtént. Szabó Magda tervezte megírni a második részt, de a megvalósításra már sajnos nem kerülhetett sor. 2017-ben megjelent ugyan egy összeollózott folytatás, Magdaléna címmel, erről azonban fontos megjegyezni, hogy csupán töredékeket tartalmaz a hagyatékban megtalált eredeti szövegekből, a regény teljes egészében nem Szabó Magda alkotása.

A kissé különösen, mégis harmonikusan működő Szabó család engem levett a lábamról. Az, ahogy ismerik a gyermekeiket (még a befogadott Cilit is), szívbemarkoló. Ahogy mindenben támogatják őket, példaértékű. A Für Elise után még többet szeretnék olvasni az életműből, szeretném még inkább megismerni ezt a különös, kortársai közül kilógó karaktert, aki úgy járt kelt a világban, hogy közben nem értette, mások mit nem értenek.


” …mert az élet voltaképpen mindig óvodai szinten lép, mi komplikálunk belőle görög sorstragédiát.”


Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

A kiemelt kép forrása: Fortepan/Gádoros Lajos

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.