Gárdonyi Géza: Ida regénye
Gárdonyi-projekt,  Irodalom

Ida regénye, az egyik legszebb Gárdonyi történet

Egy jó romantikus történethez nem csak két – ízlés szerint három-négy -, párás szemmel egymásra pillogó hősszerelmesre van szükség, de lehetőség szerint egy kreatív, szerethető történetre is. Az Ida regénye pontosan ezt nyújtja: feledhetetlen, lelket simogató alkotás Gárdonyi Géza tollából.

Nem a véletlen műve, hogy ez a romantikus regény helyet kapott a kedvenc Gárdonyi műveim között. Egy olyan új oldalát ismerhettem meg az Egri csillagok és a Láthatatlan ember írójának, amely csak még szerethetőbbé teszi figuráját. Mint sok kiváló regény esetében, úgy itt is az élet adta az az ötletet, ami mentén tollat ragadott az író. Az 1918-as év még mindkét fiát nőtlenül érte, a korabeli újságok hirdetés szekciójában pedig felbukkant egy merőben új dolog: házassági hirdetés. A kerekek azonnal forogni kezdtek, ám a mű elkészültéig az 1920-as év elejéig kellett várni, könyv formájában pedig csak Gárdonyi halálát követően, 1924-ben jelent meg.

Gárdonyi Géza: Ida regénye

Író: Gárdonyi Géza
Cím: Ida regénye
Kiadó: Szépirodalmi
Első megjelenés: 1920-21 – Pesti Hírap
Olvasott példány megjelenési ideje: 1964
Oldalszám: 356
Műfaj: szépirodalom , romantikus
Olvasási idő: 2020. augusztus 6. → 2020. augusztus 9.

Fülszöveg:
A félárva, zárdában nevelkedett Idának az apja, Ó Péter borkereskedő gazdag hozománnyal, hirdetés útján keres férjet: sürgősen szabadulni akar leányától, hogy továbbra is szabados életmódjának hódolhasson. A leendő férjnek életmentő a pénz, hisz tehermentesítheti vele nővére birtokát, s jómagának is alkalma nyílik festői ambíciói megvalósítására. Az esküvő előtt Balogh Csaba és Ó Ida megfogadja egymásnak: üzleti alapú és szigorúan formális házasságukat egy esztendő múltán felbontják…


“A szeretet a laterna magica! A szeretet a mindent arannyá változtató csodaláng. A láng heve a gyönyörület. A gyönyörületet kincsünknek érezzük, tehát mentjük az elmúlástól. A festő menti festékkel, a költő tollal. A képnek az a része mesteri. A könyvnek az a lapja halhatatlan.”

Három éve olvastam először és Ida regénye bizony már akkor magával ragadott, pedig nem vagyok a romantikus történetek nagy fogyasztója. Az újraolvasás mostanra érett be és én ugyanúgy elvesztem a sorok között, mint első alkalommal. Lebilincselő történet két önfejű fiatalról, akiket a kényszer állított oltár elé. Sőt mi több, még csak oltár sem volt, hiszen Ó Péter, Ida apja gyorsan elintézett egy polgári esküvőt, hogy lányát mielőbb kapun kívül tudja. Házasságuk nem más, mint színház a világ felé, és udvarias távolságtartás a négy fal között.

Gárdonyi egyik legkiforrottabb regénye bepillantást enged a zárdák világába és erőteljes kritikával is illeti azokat. Elénk tárja a nők századfordulós helyzetét, a változó társadalmi viszonyokat és a müncheni bohém, viszonylagos erkölcsi szabadságban élő művészek világát is. Sokszor vitatott vallásossága itt is további alapanyagot szolgáltat a pro és kontra oldalnak. Merészsége előtt tisztelegve emeltem nem létező kalapom, mikor Ábrahámon a demencia jeleit véli felfedezni, aztán nemes egyszerűséggel lehülyézi, amiért képes lett volna feláldozni saját fiát Isten akarata szerint.

Gárdonyi, aki férfi főhőséhez, Csabához hasonlóan olykor szintén ecsetet ragadott, kései szerelme, Mila után húzza meg hősnője vonalait a vakítóan fehér vászonra. Idának vannak ugyan furcsaságai, és sok gyakorlati dologban viselkedik különösen, de hát egészen gyermekkorától a házasságig klastromban élt, nincs ezen mit csodálkozni. Viszont annál gyorsabban tanul! Igazi társa lesz Csabának, inspirálja művészetében, okos meglátásaival hajtja előre férjét az igazi művésszé válás útján. Épp, mint ahogy válása után Gárdonyinak vált társává Tóth Ilona (Mila), aki az író utolsó perceiben is a kezét fogta.


“– A ruhája is… Nem fösvény ön, kisasszony?
– Nem gondolnám. De kinek öltözzek?
Csaba kissé megpillogta a kérdést. De aztán készen válaszolt:
– Az embertársainak, kisasszony. Ahogy én nem jelentem meg meg ön előtt még csak nyakkendőtlenül se. Ahogy ön nem mutatkozott előttem soha boglyasan és papucsban és alsószoknyában – mert idegennek érez –, mint ahogy én is idegen hölgyül tisztelem… Ön tehát csakúgy tudja. Mit fejtegessem? Ha csak magunknak öltöznénk, kánikula idején a hölgyek még csak az ablakukon se tekinthetnének ki.”

A romantika mellett igen hangsúlyos és fontos háttér a müncheni “bohémélet”. Gárdonyi festőkről alkotott véleménye a legkevésbé sem burkoltan üt át az oldalakon, miközben bepillantást nyerhetünk egy-egy festmény elkészülésének menetébe egészen az ideától az utolsó ecsetvonásig.

Tucatnyi apró figyelmesség, szellemes párbeszédek és kiváló hangulat jellemzi a könyvet. Ha már romantikus berkekben mindenki a Büszkeség és balítélet Mr Darcyjához menne férjhez, hát én százszor is Csabát választanám helyette. Kicsit talán már túl jó is, csak néhányszor üti át szenvedélyes karaktere a felszínt. Ilyen az is, amikor legjobb barátjával azon vitatkoznak, hogy mi való a magyar festő ecsetjére, hirtelenségük pedig kis híján tragédiába torkollik.

Kiemelt helyet foglal el a szívemben, romantikájával, bájával az egyik kedvenc Gárdonyi történetem. A megszokott falusi légkörtől eltérően egy egész más világot mutat meg nekünk, de még a németek között is feltűnően magyar, hazafelé húz a szíve és hazafelé húz a keze is, ahogy a tolla szalad a papíron.

Ha kedvet kaptál az olvasáshoz, az Ida regényét van lehetőséged online elérni a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán.

Tartsatok velem a Gárdonyi-projekt következő részében is! 

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

A kiemelt kép forrása: Fortepan / Karabélyos Péter

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük