Könyvértékelések

Betekintés a sakk mágikus világába – Walter Tevis: The Queen’s Gambit

Minden egy pincében kezdődött. Vagyis a pincében kezdődött, méghozzá a Methuen árvaház pincéjében, amikor Beth megpillantotta Mr. Shaibelt egy különös, négyzetmintás tábla előtt üldögélni. A sakk azonnal magának követeli a kislány figyelmét, és soha többé nem ereszti el.

Rögtön az elején tartozok egy vallomással: előbb láttam a sorozatot, még megjelenésének évében, tehát 2020-ban és csak most, két évvel később olvastam el a könyvet. Igen, főbenjáró bűn, fővesztés terhe mellett és a többi. Mentségemre legyen mondva, nem tudtam, hogy adaptációt nézek. Ami biztos, hogy nagyon hamar elvarázsolt a képi világ, Anya Taylor-Joy fantasztikus játéka, és a sakk mágikus világa.

Könyv: Walter Tevis: A vezércsel
Eredeti cím: The ​Queen’s Gambit
Fordító: Szabó Luca
Sorozat: –
Kiadó: Weidenfeld & Nicolson/GABO
Első megjelenés: 1983
Oldalszám: 244
Jellemzői: fejlődésregény, sakk, függőség, női főszereplő, örökbefogadás, 1960-as évek

Fülszöveg:

Beth Harmon csendes, morózus és első pillantásra jelentéktelen nyolcéves kislány, akit édesanyja halála után árvaházba küldenek. Legfőbb társasága egy másik árva, és a gyermekotthon gondnoka, aki sakkozni tanítja. A sakk szép lassan Beth életének értelmévé válik.
Idővel a fiatal tehetség a nyugtatókhoz és az alkoholhoz nyúl, hogy elmenekülhessen a valóság elől. De a sakkpartik során kiélesednek az érzékei, tisztán gondolkodik, és úgy érzi, hogy talán visszanyerheti az irányítást. Tizenhat éves lányként a hidegháborús években már az USA nyílt bajnokságán küzd a győzelemért. Azonban, miközben szakmai képességei egyre fejlődnek, a tét is növekszik, egyre félelmetesebbnek tűnik számára az elszigeteltsége, és egyre csábítóbbá válik a menekülés gondolata.
És eljön az a pillanat, amikor a világ legjobb játékosával kell megküzdenie a Szovjetunióban. Képes lesz-e nyerni, vagy végül függőségei áldozatává válik?


” Tetszett, hogy a bábuknak hatalma van, amelyet sorok, vonalak és átlók mentén gyakorolnak. Izgalommal töltötte el, ahogy a játszma közepén, amikor összevissza állnak a bábuk, ide-oda cikáznak az erők. “


Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem csak a Beth szerepét játszó színésznő volt zseniális választás, de a többi karakterhez is megtalálták az abszolút hozzáillő arcot, mai napig élénken élnek bennem bizonyos jelenetek, tényleg zseniális alkotás, mint a hét része olyan izgalmas, mintha egy őrületes thrillert néznénk. Most azonban nem azért vagyunk itt, hogy A vezércsel szériáról beszéljek. Az egész a Könyvhéten kezdődött…

Érlelődik már bennem egy ideje a gondolat, hogy az angol nyelvű filmek/sorozatok nézése mellé be kellene valahogy szúrni az angol nyelvű olvasást is, de legalább annyira rémített meg a gondolat, mint amekkora kedvet éreztem hozzá. Elhatároztam, hogy jó, akkor olyan könyvet keresek, amit vagy már olvastam korábban, vagy van róla más előismeretem, úgy biztos könnyebb dolgom lesz. A Könyvhét pedig jött, látott és győzött, vagyis tette a dolgát és elém lökte Walter Tevis könyvét, amiről már tudtam, hogy létezik, de csak halogattam a megvételét. Hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás volt, ugyanígy zajlott az olvasása is, és ó te jó ég! Bár megtettem volna már korábban!

Walter Tevis a sakkal egy olyan témához nyúlt, ami alapvetően csak kis körben lobbantja fel azonnal az olvasási vágyat. Aki már játszott életében ezen a nyolcszor nyolcas mezőn, tizenthat fekete vagy fehér bábuval, az tudja, hogy milyen erőteljes hatást tud kiváltani egy-egy lejátszott parti. Túl rég nyúltam már sakkhoz, de amint megérzem a régi fatábla illatát, és a kezembe fogom a kellemesen csúszós bástyát, futót vagy épp a királynőt, azonnal elfog a versengés, a végeérhetetlen játszmák emléke, és a végtelen lépések lehetősége. A sakk szenvedély. Minden parti egy-egy magánháború: stratégia, gondolatolvasással való próbálkozás, blöffölés, fejfájás és elképesztő izgalmak. Féltem attól, hogy Tevis nem lesz képes átadni ezeket az érzéseket, és bevallom tényleg féltem, hogy egyszerűen csak a sorozat sikerült kivételesen jól. Tevis azonban tudta a dolgát. Ő ugyan nem a sakkért rajongott életében, hanem a biliárd iránt köteleződött el (az íróról itt olvashattok bővebben), az gyönyörűen kiütközött, hogy érti mit jelent az, amikor teljesen átadod magad valaminek, legyen ez a sakk, az írás, vagy történetesen a biliárd.

Beth Harmon édesanyja halála után kerül a Methuen árvaházba, ahol a kőkemény életben csak néhány kapaszkodót talál: Jolene-t, a kemény, de törődő barátot, a nyugtatókat és a sakkot. Zsenije nagyon hamar megmutatkozik, mindössze néhány játszma elegendő ahhoz, hogy Mr Shaibel rájöjjön, ez a lány nagyon hamar túl fog nőni rajta. Az árvaházban úgy osztogatják a nyugatókat, mint a vitaminokat, hamar kialakul a függőség, Beth ennek megfelelően őrült lépésre szánja el magát, amikor megvonják tőlük a napi adagot. Az általa okozott kavarodás miatt az igazgatónő, Helen Deardorff örökre eltiltja a játéktól. Beth-t végül örökbefogadják, a Wheatley családban azonban csak az asszony, Alma látja őt – kicsit furcsán kimutatott – szeretettel. Beth újra a sakk közelébe kerül és meg sem akar állni addig, amíg ő nem lesz a világ legjobb sakkozója. Végig akarja verni a világot.


Három hét volt hátra az amerikai bajnokságig, és legfőbb ideje volt, hogy egy nő nyerje meg.
Legfőbb ideje volt, hogy Beth nyerje meg.


A The Queen’s Gambit, azaz A vezércsel többet adott, mint vártam. Nem csupán betekintés a sakk mágikus világába, hanem egy nagyon erős fejlődésregény is. Beth karakterfejlődése egy olyan gyönyörű ívet használ, hogy majdnem sírtam a gyönyörűségtől. A kezdetben makacs kislány, aki csak intuíció alapján játszik, egy olyan nővé érik, aki felismeri, mikor kell valamibe keményen belerakni a munkát. Márpedig egy ennyire férfiak uralta területen nem engedhet meg magának hibákat, sem viselkedésben, sem stratégiában. A támogató karaktereket viszonylag távolról szemléljük, mégis úgy érzem, eleget kaptam belőlük: Jolene, Alma, Beltik és persze a legfontosabb, Benny. Mindannyian színes karakterek, érezzük, a haragjukat, a vágyaikat, a frusztrációjukat, főleg ha Beth is a közelben van.

Beth képes ugyan a szeretetre, de az intimitás nem erőssége, valószínűleg abból fakadóan, hogy nem egy kiegyensúlyozott, boldog családba született; alkoholista apa, és érzemileg távolságrartó anya nevelte, később pedig az árvaházban sem lett sokkal jobb a helyzet. Tevis mégis meg tudja mutatni, apró mozzanatokban, mennyire ragaszkodik az életében jelenlévő, számára fontos emberekhez. Minden ilyen pillanat mélyen megrendítő volt, talán éppen azért ütöttek nagyobbat, mint vártam, mert a könyv többi részében sokkal hűvösebben viselkedett. Beth nem mindig szerethető. Sokszor kiabáltam volna vele, ráztam volna meg, vagy szélsőséges esetekben egy-két pofont is kiosztottam volna. Bevonódtam, ott voltam, éreztem. És ettől lesz egy könyv igazán fantasztikus olvasmány.

És hogy milyen volt angolul olvasni? Az elején még szorgalmasan vadásztam egy-egy ismeretlen szó jelentését, aztán annyira elvitt a történet, hogy az agyam kitöltötte a réseket. Szerencsére tényleg csak rések voltak és nem szakadékok, alapvetően azt gondolom, hogy ha ismered a bábuk angol nevét, vagy ezeket kikeresed, akkor nem egy kimondottan nehéz olvasmány. Nincsenek benne cirkalmas mondatok, hosszú leírások, inkább filmszerű, pörgős a cselekmény, már amennyire egy sakkozós könyvet pörgősnek lehet nevezni. Egy biztos: ha érdekel ez a világ vagy ha már az elején be tud rántani, akkor mindenképp úgy fogod érezni, hogy a lapok csak úgy száguldanak egymás után, őrült tempóban, de érthetően, tisztán mint egy mesteri sakkjátszma.

A vezércsel a polcomon ül. Néha összekacsintunk, néha elmondom neki, hogy lesz még dolgunk egymással. Az akarat, a szorgalom és az elhivatottság regénye ez. Többet ér, mint bármilyen motivációs tréner. Kendőzetlenül vágja az arcodba, hogy nem lesz mindig könnyű, sőt, sokszor rohadt nehéz lesz. De ha feladod, ha meghátrálsz, soha sem tudod majd meg, mennyi erő kellett volna ahhoz, hogy elérd a célod. Lehet, hogy csak egy utolsó nekifutás, lehet hogy öt. Egy biztos: a sorozatot ma elkezdem. Belesüppedek a kényelmes székembe és nézem, ahogy zseniális agyú emberek játszák azt a játékot, amit csak kevesen tudnak a legmagasabb szinten művelni és bízom abban, hogy a sakk iránt fellobbanó általános szeretet hosszan kitart a legtöbbekben.

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, Youtube-on vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük