Graham Moore: Bűnösök
Irodalom,  Könyvértékelések

Esküdtnek lenni nem mindig kifizetődő – Graham Moore: Bűnösök

Imádok ősszel krimit olvasni. Tökéletesen illeszkedik a hangulatomhoz; gyűrögethetem a plédet izgalmamban, amit magam köré csavarok, hogy ne fagyjon le a lábam, bebújhatok az olvasólámpa fénye alá, és ebben a misztikus félhomálban lehet találgatni vajon ki a gyilkos. A Bűnösök így épp kapóra jött, mert már majdnem elfelejtettem azt az élményt, amit egy jó kis nyomozás nyújthat.

Graham Moore nem volt ismeretlen számomra. A Kódjátszma forgatókönyvírója első magyarul megjelent könyvét is szerettem. A Tesla és Edison történetét feldolgozó, Az éjszaka fénye hamar lecsúszott, így amikor láttam, hogy érkezik egy krimi is Moore tollából, nem volt kérdés, hogy a Bűnösök is a polcomra kerül majd. Erre már a szeptemberi megjelenések válogatásban is kitértem. Sajnos nem polcra, hanem az asztalomra pakoltam, meg is járta a hadak útját. Egy szerencsétlen mozdulat miatt tejeskávéban úszott a fél asztal (rajta persze az olvasásra váró könyvkupaccal egyetemben), de hála a könyvvédelmi reflexeimnek, hamar kihalásztam a kulimászból és nem esett benne komolyabb kár. Igaz, hogy a kávé és a könyv az egyik legjobb kombináció, amit el tudok képzelni, de ügyeljünk rá, hogy a kávé a bögrében legyen! Minden más eset katasztrofális következményekkel járhat!

Graham Moore: Bűnösök

Könyv: Graham Moore: Bűnösök
Kiadó: Agave Könyvek
Első megjelenés: 2020.
Olvasott példány megjelenési ideje: 2020. szeptember 17.
Borító:  Müller Péter
Fordító: Orosz Anna
Oldalszám: 354
Műfaj: krimi
Olvasási idő: 4 nap

Fülszöveg:

Minden ​azzal kezdődött, hogy a fekete Bobby Nockot számtalan terhelő bizonyíték ellenére ártatlannak találták a tizenöt éves Jessica Silver meggyilkolásának ügyében. Az amerikaiak nyolcvannégy százaléka úgy vélte, hogy az évszázad perében Maya Seale és Rick Leonard, az esküdtszék két vezéralakja, futni hagytak egy gyerekgyilkost. Az ítélet sokkolta Amerikát, és nem sokkal a tárgyalás berekesztése után több esküdt is megváltoztatta a véleményét, ráadásul Rick nyíltan kirohant Maya ellen. Még könyvet is írt az ügyről, amiben mindennek elmondta a nőt.

Közben az emberek ugyanazt kérdezték egymástól: mi történt az igazságszolgáltatással?

Most, tíz évvel később egy híres produkciós cég Rick Leonard segítségével dokusorozatot tervez forgatni az ügyből, ráadásul a férfi azt állítja, hogy nemrég olyan bizonyítékok birtokába jutott, amik mindent megváltoztatnak. A forgatásra meghívják az egykori esküdteket is, csakhogy a nagy leleplezés elmarad, ugyanis valaki megöli Ricket az első napon. A helyzetet pedig hamarosan csak még jobban bonyolítja, hogy kiderül, a korábban felmentett Bobby Nock már hónapok óta eltűnt, senki nem tud róla semmit.

Ki ölte meg Ricket? S mi történt valójában tíz évvel ezelőtt?

Graham Moore, az Oscar-díjas forgatókönyvíró és Az éjszaka fénye című bestseller szerzője az amerikai igazságszolgáltatás rendszerét veszi górcső alá új regényében. A Bűnösök csavart csavarra halmozva az utolsó oldalig fenntartja a feszültséget és folyton meglepi az olvasót, miközben olyan elemi módon ábrázolja korunk Amerikáját, gondolkodását és előítéleteit, ahogy arra senki más nem képes.


“Helyeselnem kellene, hogy egy gyerekgyilkos megússza a börtönt, mert fekete vagyok, és mert az a rohadék történetesen szintén fekete? Nem, nem. Léteznek szabályok ezen a világon. Nem a törvényekre gondolok, picsába a törvényekkel! Azokra a szabályokra gondolok, hogy mit jelent embernek lenni. Bobby Nock megszegte ezeket a szabályokat. Olyasmit tett, ami megbocsáthatatlan. Te meg futni hagynád, mert más feketéket ártatlanul ítélnek el?”


Szeretem a több idősíkon játszódó történetmesélést, szeretem tudni az előzményeket, amik segítenek abban, hogy a jelenbéli szál folyamatosan tisztuljon. Mintha kapnánk egy olyan fotót, aminek le kell vakarni a felső rétegét, hogy lássuk a teljes képet. Kaparós sorsjegy, fénykép formában. Valahogy így volt ez a Bünösök kapcsán is. A fekete Bobby Nock tíz évvel ezelőtt egy gyilkossági ügy vádlottja volt; egy tizenöt éves lány, Jessica megölésével vádolták. Ismerjük az ügy végkimenetelét, látjuk, milyen életet élnek az esküdtek a döntés meghozatala után tíz évvel. A visszatekintések pedig segítenek megérteni, milyen kapcsolat állt fennt azon tizenkét ember között, akik valószínűleg sosem találkoztak volna egymással, ha nincs Bobby Nock tárgyalása. És ha nincs Bobby Nock, valószínűleg az egyik, Bobby bűnössége mellett kitartóan kardoskodó esküdt, Rick még mindig élne.

Graham Moore olyan kérdéseket feszeget, amiket sokan még halkan sem mernek kimondani. Van-e olyan, amikor valakit a bőrszíne miatt nem ítélnek el? A pozitív diszkrimináció is rasszizmusnak számít? És ha igen, ez mennyire sérti az adott csoport érzéseit? Az ember igyekszik óvatosan fogalmazni, minden téren politikailag korrektnek maradni, de van-e egy olyan pont, amikor átcsúszunk a ló túloldalára?

Azok a történetek, ahol a karaktereken van a hangsúly, egy kicsit mindig közelebb állnak a szívemhez. Márpedig Graham Moore pontosan ezt húzta ki a kalapból, szereplő központú krimije üdítően érdekes volt. Minden esküdt életébe betekintést nyerhetünk múltbéli fejezetek során. Graham Moore felfedi, ki miért döntött úgy, ahogy. Izgalmas belelátni az amerikai igazaságszolgáltatás rendszerébe, végigkövetni a döntési folyamat fázisait. Elképzelhetetlen felelősség nyugszik annak a tizenkét embernek a vállán, akiknek dönteniük kell arról, a vádlott bűnös, avagy ártatlan. Hétköznapi emberekről beszélünk, akik normál esetben iskolába járnak, dolgoznak, gyermekük van, párkapcsolatban, házasságban élnek, frusztráltak, boldogok és nap mint nap próbálják megoldani a mindennapi problémáikat. Az amerikai jogrendszer a kezükbe adja a döntés jogát. Sok esetben élet és halál felett döntenek. Nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék rá. És te?


“Ha a vádlott ártatlan, az sokszor inkább megnehezíti a hatékony védelem megalapozását. Az ártatlanok legszívesebben azonnal világgá kürtölték volna, mi történt valójában. Ám nem mindig az igazsgág volt a legjobb védekezés – legalábbis jogi szempontból.”


Izgalmas, bár olykor bosszantó karakterek töltik meg a Bűnösök lapjait. Maya, akiből esküdti szolgálata után védőügyvéd lett, gyilkossági nyomázás vádlottjává válik. Annak ellenére, hogy kitéve-betéve ismeri a tárgyalótermeket, ügyvédi és esküdti mivoltában is van tapasztalata bőven, teljesen úgy viselkedik, mintha számára abszolút idegen lenne ez a világ. Nem könnyíti meg ügyvédje és egyben főnöke dolgát, aki próbál valami épkézláb sztorival előállni a védelem részéről. Logikátlan lépések tömkelegét teszi meg, miközben ha valakinek, hát neki igazán illene tudnia, hogy ha gyilkossággal vádolják, akkor bizony illő megülnie a hátsóján és az ifjú Harry Potter szavainak megfelelően cselekdni: “Én ülök a szobámban, csöndben maradok, és úgy teszek, mintha nem is léteznék”

A Bűnösök egy okosan felépített krimi, emellett az amerikai igazságszolgáltatás kritikája is. Többször is elhangzik, hogy az igazság nem feltétlenül a legjobb védelem. Nem az számít, hogy a vádlott igazat mond-e, mert ebben az esetben az egyik ember szava áll szemben egy másikéval, hanem az, mennyire hihető, úgy is fogalmazhatnék, mennyire hatásos az ügy, amit a védelem felépít. El sem tudom képzelni azt a frusztrációt, amikor kezedet a szíved fölé helyezve kell esküdnöd, hogy az igazat és csakis az igazat, persze, hisz te sosem hazudnál, miközben igyekszel szóról szóra emlékezni a leghihetőbb, számodra legtöbb eséllyel kecsegtető sztorira.

A Bűnösök már a sorozatkészítők fantáziáját is megmozgatta. Még év elején kerültek a jogok A szolgálólány meséjét is jegyző Hulu csatornához. Remekül működhet a történet képernyőn is, a szépen felépített, múltbeli visszatekintésekkel dolgozó sorozatok sokszor válnak közönségkedvencekké. Sajnos újabb híreket nem találtam arról, hogy halad a projekt, valószínűleg a COVID ebbe is beleköpött kissé, de ígérem, amint lesz hír, megosztom veletek!

Köszönöm a könyvet az Agave Kiadónak! Ha a fenti ajánló alapján még sikerült eldönteni, hogy érdekel-e a történet, akkor lapozz bele a kiadó oldalán!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


2 hozzászólás

  • Avilda

    Nagyon érdekes számomra is ez az esküdtszék dolog, a 12 dühös ember nagyon tetszett. Amit leírsz, az is nagyon igaz, vagyis az ügyvédek valóban előadják a beszédüket, az egésznek hatásosnak kell lennie. Olyan az egész, mint pl. a mostani elnökválasztás. Nagyon furcsa számomra az USA ilyen szempontból.
    Egyébként meghoztad te is a kedvem ehhez a könyvhöz (először egy podcastben figyeltem fel rá), bár az kicsit elbizonytalanított, amikor írtad, hogy a főszereplő csajszi ilyen furcsán viselkedik. De akkor ez ezek szerint nem túl nagy negatívum?

    • Kapusi-Farmosi Dóra

      Összességében nem nagy negatívum, inkább logikai bakinak nevezném. Maga a könyv ettől kellemes, könnyed kikapcsolódást nyújt. Az is lehet, hogy ez csak nekem volt ennyire különös, mert szokásom, ha valami befészkeli magát a fejembe, akkor utána nagyobb figyelmet fordítok rá, mint kellene. Ettől függetlenül élveztem olvasni 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.