Urbánszki László: A nyughatatlan
Irodalom,  Könyvértékelések

Boszorgányok márpedig vannak – Urbánszki László: A nyughatatlan

Pedig Könyves Kálmán milyen biztos volt benne, hogy nincsenek, és lám az utókor mégis megteremti őket. Jelen esetben épp hazai történelmi regényíróink egyik ismert alakja kóstolt bele a fantasyvel kevert történelmi regényírásba. Urbánszki László a fiatalabb korosztálynak alkotta meg A nyughatatlan Bengedúzt, a hihetetlenül rongy kiskamaszt.

Nem, a címben nem elírás a boszorgány szó, egyszerűen arról van szó, hogy fantázia szülte, disztopikus Magyaroroszágon egy kicsit mindennek elcsúszott a neve az évek során. Igyekeztem a normál olvasási tempómból visszább venni, hogy a valós neveket olvashassam mindenhol. Ennek ismeretében kérlek, lépj vissza egy bekezdést és olvasd el újra, figyelmesen a főhős nevét! Ugye, hogy ugye?

Urbánszki  László: A nyughatatlan

Könyv: Urbánszki László: A nyughatatlan
Kiadó: Főnix Nova
Megjelenés: 2020. szeptember 17.
Borító: Kertai Zalán 
Oldalszám: 224
Műfaj: disztópia, történelmi fantasy
Olvasási idő: 1 nap

Fülszöveg:

Bengedúz, ​a tizenhárom éves kis nomád egy számára rettentően unalmas világban él családjával a pusztán: juhokat őriz, a harcot tanulja. Hiába bizonygatják neki, hogy a kegyetlen bánásmód csupán a kemény pusztai életre készíti fel – neki egészen más elképzelései vannak a jövőről, mint a birkaszagú, kietlen vidéken küszködni napról napra.
Így hát elhatározza: megszökik, s a könnyű boldogulást ígérő város, Buda felé veszi az irányt.
Ez a világ azonban mégsem annyira egyhangú, mint a fiú hitte – visszatért belé a varázslat. Csakhogy ez a varázslat nem szemkápráztató csodákat, inkább veszélyeket és ármánykodást rejt.
Bengedúz kalandos, nehézségekkel teli út után csöppen Buda nyüzsgő, színes kavalkádjába, ahol egy fondorlatos varázsos, Shakur szövögeti nagyratörő terveit. Bár a kis nomádot csupán a gyors meggazdagodás érdekli – vagy legalábbis, hogy végre jól teletömhesse a hasát –, minduntalan boszorgányokba és csatlósaikba botlik, s akarva-akaratlanul fontos szereplőjévé válik az összeesküvésnek, melynek célja az uralkodó megbuktatása… Ám senki sem számolt a pusztából jött fiú csavaros észjárásával, ami talán még a leghatalmasabb mágiahasználóknak is feladja a leckét.


“A puszta megölte a gyengéket, ezért a jó szülő addig űzte, hajszolta a gyerekeit, amíg a vidék legvadabb farkasai lettek.”


A csodálatos borítóról külön szólnom kell. Kertai Zalán keze munkáját dícséri, aki már a A magyarok nyilaitól… – szintén Urbánszki regények – fedőlapjai esetében is feledhetetlen alkotásokkal csábítja olvasásra a közönséget. Nem minden a borító és ritkán is vásárolok vizuális élmény hatására, de az biztos, hogy Zalán munkáin minden alkalommal megakad a szemem annyira igényes, annyira élő.

Bengedúznak, a nyughatatlan, lázadozó pusztai nomádfiúnak akkora arca van, amekkora csak egy kamasznak lehet. Tanulni lusta, a munka büdös (szó szerint, hisz birkákat őriz bátyjával, Nimróddal), így hát csak idő kérdése volt, apja mikor elégeli meg a láblógatást, felelősség alól való kikúszást. A szigorú atya nem is átall kiküldeni egy szál gatyában a semmi kellős közepére, hátha gyermeke szed magára némi fegyelmet, önállóságot és túlélési ösztönt. Főhősünket azonban olyan fából faragták, amin igencsak maradt még néhány görcs, így ahelyett, hogy békésen gyűjtögetve, íjat készítve kihúzná a rá kiszabott próba idejét, nekiindul a vakvilágnak.

Egészen pontosan Budának, ami telis-tele varázslényekkel. Nem is Bengedúz lenne, ha nem kerülne egyik kalamajkából a másikba, eközben ráébredve arra, hogy családjának talán mégis igaza volt, amikor erősen fogták őt. Nem egyszer menti meg az életét a kőkemény pusztai nevelés. Ábrándjai, miszerint a városba érve hamar gazdagságot szerez olyan gyorsan mennek a levesbe, mint ahogy frissen szerzett barátja, Büdi kapja el áldozatait. Büdi különben remek útitárs, görény létére remekül kijönnek Bengedúzzal, gondolat útján kommunikálnak egymással, folyamatos szópárbajuk aranyos vidámságot csempész az olykor hajmeresztő cselekménybe.


“-Buta vagy – gondolta utána.
Nem igaz, mert Büdi vagyok, az illatos, erős, jó vadász, és enyém minden nőstény! Buta az, aki olyan lyukba bújik, amibe beszorul, vagy macskával verekszik!”


Nem olvasok túl gyakran ifjúsági regényeket, Urbánszki László történetére mégis kíváncsi voltam. Mozgatta a fantáziámat az alternatív történelem, kíváncsi voltam miféle varázslényekkel lehet megtölteni a hazai tájakat. Nem egyedi az irodalomban a mágiával átitatott Magyarország megalkotása, hasonló regényeket írt már Bán Mór (Kárpáthia: Nomádkirály-ciklus), a Hunyadi sorozat vagy éppen Bíró Szabolcs (Lázár evangéliuma), az Anjouk írója is. Érdekes kaland, szerintem nem csak én, a tizenéves korosztály is abszolút élvezetét lelheti A nyughatatlan olvasásában.

Már jócskán fogyóban voltak a még hátralévő oldalak, és gőzöm sem volt, hogy akkor ebből most hogy keveredünk ki. Aztán pikk-pakk egyszer csak vége lett, én meg csak néztem magam elé, hogy akkor ez most így ennyi? Nagyon szerettem volna egy hosszabb lezárást, vagy (ebben még bízok is kicsit) egy második részt, mert úgy érzem, kurtán-furcsán váltak el az útjaink Bengedúzzal. Szívesen olvastam volna arról, mi történik az utolsó oldalak után. Lezárást ugyan kaptunk, mégis, a történet azonban egyértelműen folytatás után kiált!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Köszönöm a recenziós példányt a Főnix Nova kiadónak és Urbánszki Lászlónak!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.