Munkácsy Mihály: Honfoglalás
Irodalom,  Könyvértékelések

Urbánszki László: Vérszerződés – szórakoztató történelem

Ha valaki azt mondja nekem pár évvel ezelőtt, hogy: Dóri, te történelmi regényeket fogsz olvasni, valószínűleg kinevetem. Nem mintha nem érdekelt volna a múlt. Szerettem róla beszélgetni, videókat nézni, de könyv formájában nem kötött le.
Később sem volt igazán egy nagy áttörés, vagy egyetlen író, aki megszerettette velem a műfajt, egyszerűen azon kaptam magam, hogy jól esik ilyen könyveket forgatni. Ezért is örültem különösen, amikor kézbe vehettem Urbánszki László: Vérszerződés című regényét, mely a négy részesre tervezett Honfoglalás sorozat első köteteként költözött be a könyvespolcunkra.

Író: Urbánszki László
Cím: Vérszerződés
Sorozat: Honfoglalás 1. rész
Borító: Munkácsy Mihály festményének felhasználásával készült
Kiadó: Lazi Kiadó
Megjelenés: 2020
Oldalszám: 220
Műfaj: történelmi regény
Olvasási idő: 2020. július 24. → 2020. augusztus 3.

Fülszöveg:

A ​nyolcszázas évek közepén a magyar törzsek állandó fenyegetettségben élnek a Dnyeper mellett, Etelközben. Északról az erősödő Kijev városállama terjeszkedne, keletről a Kazár Birodalom, délről a besenyők, északkeletről pedig a kimek nomádok szorongatják őket, ráadásul a magyar törzsek is torzsalkodnak egymással.
A földre éhes rusz urak lerohanják a közeli Kürt és Gyarmat törzseket. Győzelmet győzelemre halmoznak, és várható, hogy egyenként felszámolják az összefogni képtelen magyar törzseket. Álmos, a megyerek fejedelme felismeri a parancsoló szükséget, és szövetség szervezésébe kezd…

A Vérszerződés a négyrészes Honfoglalás sorozat nyitó kötete. Az író újszerűen nyúl a kényes témához. Nem hisz az öncélú hősiességben, esendő alakjait nem isteni erők vezérlik, hanem a kényszerítő körülmények. Álmos tárgyal, győzködik, olykor erőszakkal viszi végbe akaratát, végül győz, és megkötik a Vérszerződést. Ha ő nincs, a magyarság felmorzsolódik, mint a tartósan összefogni képtelen besenyők és kunok. Általa válik a „Hetumoger” szövetség a térség egyik meghatározó nagyhatalmává, és indul el azon az úton, melynek végén új, nagyszerű hazára lelnek a Kárpát-medencében.


“- Megfordulni! – ordította a sebesült vezér. – Menjünk haza vagy a lápi démonok bűzhödt lyukába, bánom is én, hová! Szar ez a nap, kilyukadt a páncélom, a sisakom meg a karom, és még dél sincs! Megette a fene az egészet!”

Urbánszki László életéről olvasgatva nem tudok másra gondolni csak arra, hogy ez az ember is volt már minden, csak épp akasztott ember nem. Bár ha mélyebben beleásnám magam az életrajzi adatokba, ki tudja, mi bukkanna még elő a múlt homályából. Amit azonban biztosra tudni, hogy volt dunai hajós, batikoló, faműves, vállalkozó és nem utolsó sorban, író.
A történelem szerelmesei bizonyára találkoztak már a nevével az Anno Domini vagy A magyarok nyilaitól… könyvsorozatai kapcsán. Én a Vérszerződéssel kezdtem meg az ismerkedést Urbánszki műveivel, kicsit féltem, kicsit izgultam, de nagyon vártam.
Nézzük, hogy sült el!

Számomra azok a történelmi regények még az átlagnál is izgalmasabbak, amelyek olyan korokban kalauzolnak el, ahol több a szürke folt, mint a forrás. A honfoglalásról annyi legenda kering, hogy mintha kimondottan nekem íródott volna a regény. Alig pár oldal olvasása után éreztem, hogy megtaláltuk egymást a könyvvel. Vannak írók, akik mintha ismernék azt a titkos kopogtatás, amivel azonnal nyílik nálam az ajtó anélkül, hogy kikiabálhatnék: ki az és mit akar?

Van, aki ezt humorral éri el, van aki azzal, hogy gyönyörű a mondatszerkesztése, Urbánszki László egyszerűen, de nagyszerűen gyakorlatias. Nem hangzik túl izgalmasnak így elsőre, mi? Na, akkor elmondom mire is gondolok. Például arra, hogy simán elhinném neki, hogy az egyik fejedelem, harcos vagy korabeli falusi legény reinkarnációja, attól függően éppen melyik kalap van rajta. Annyira közel képes hozni a mindennapokat, hogy az ember kézzelfoghatónak érzi az akkori életet: hogy készítették a húsokat, hogy bántak a lovakkal, hogy irányították a hajókat, hogy öltöztek, mit ettek, milyen érzések kavarogtak bennük és így tovább.

Munkácsy Mihály festménye a honfoglalásról


“A pusztán nincs helye a gyengéknek – a törvények kegyetlenek, de a közösség javát szolgálják.”

A tényekkel, évszámokkal, adatokkal mindig is hadilábon álltam, és állok mind mai napig, így tárt karokkal üdvözöltem ezt a remek hangulatú történelmi kalandregényt. Érthetően, laikus történelemkedvelőként is abszolút követhetően látjuk pörögni az eseményeket, melyek a nemzetségek összefogásához, majd a vérszerződéshez vezettek. Kellemes mennyiségű lábjegyzetben kapjuk meg a választ a magyarázatra szoruló terminusok kibogozásához, anélkül, hogy egy percre is kizökkennénk a regénnyel való együttlélegzésből.

Főhőseink az általam olyannyira kedvelt csetlő-botló emberek, akik egy-egy rossz döntésük után bizony állják a következmények viharát is. Abból pedig akad bőven, meg lettek szórva az Öregisten áldásával rendesen. Karacs, ez a nagyszájú, nagyszívű, igazán fifikás legény remek utat jár be a történet során. Nagyon megkedveltem, amihez sokat tett hozzá a közte és kutyája, Harapósdög közötti kapcsolat is. De Gerle, Karacs nővére is befúrta magát a bőröm alá remek meglátásaival, rendíthetetlen jellemével. Mindig öröm azt látni, hogy egy igazán erős női hőst szerepeltetnek, aki nem csak a megmentőjére vár, nem ájulgat nyakra-főre, és nem omlik az első alkalmasnak látszó férfi karjai közé csak úgy ukmukkfukk.

Urbánszki László természethez való különleges viszonya olyan erőteljesen jelenik meg, hogy a nappaliból, egy, a Karacs által kilőtt vessző sebességével repültem a patakpartra vagy az erdőbe, a kávém forrásvízzé változott, a kutyám Harapósdöggé. Forogtam csatában lóháton vagy épp laposkúszásban közlekedtem a tövises bokrok aljában. Voltam üldöző és váltam üldözötté. Gyilkoltam, s engem öltek.

A Vérszerződés egy rendkívül megkapó és igen szórakoztató regény, amely a helyenkénti erőszakosságot, durvaságot üdítően egyedi humorral oldja emészthetővé. Sőt mi több! Szerethetővé.

Ha információim nem csalnak, még idén olvashatjuk majd a második részt is! Hujj, hujj, hajrá!

Köszönöm a könyvet Urbánszki Lászlónak és a Lazi Kiadónak! 

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

A kiemelt kép forrása: Wikipedia

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.