Urbánszki László Régi-új hazában
Irodalom,  Könyvértékelések

Régi-új hazában, avagy még a fejedelmeknek is fel kell nőniük

A honfoglalás mikéntje mai napig vita tárgyát képezi. Van egyszer a jól bejáratott: jöttünk, láttunk, hont foglaltunk teória, míg a másik jelentős elmélet, a kettős honfoglalás szerint két szakaszban érkeztek a magyarok a Kárpát-medencébe (605 környékén, valamint az iskolában is tanult 895 táján). Nagyon izgalmas téma, amit sokan, sokféleképp dolgoztak fel, így abszolút meg tudom érteni Urbánszki László érdeklődését a téma iránt. A Honfoglalás sorozat során megismerhetjük, ő hogy képzelte el a magyarok bejövetelét. A Régi-új hazában 861 körül veszi fel a Vérszeződésben letett fonalat.

Olyan jó lenne, ha bármelyik zsebünkből előkapható lenne egy időutazásra alkalmas kütyüre, mely segítségével bármelyik történelmi korba kaput nyithatnánk. Mindamellett, hogy kívülállóként megtekinteni a nagy eseményeket rendkívül izgalmas lenne, nem is igazán látok más lehetőséget arra, hogy pontos képet kapjunk a múltról. Az első írásos emlékeink javarészt hivatalos dokumentumok vagy imádságok voltak. A legelső, a Tihanyi alapítólevél például 1055-ből származik. Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy egyszerűen nem volt hagyománya a történetírásnak, így nem is csoda, ha nem ismerjük letelepedésünk pontos körülményeit. Az első történeti mű Anonymus (P. mester) munkája, a Gesta Hungarorum 1200 körül keletkezett.

Urbánszki László: Régi-új hazában

Könyv: Urbánszki László: Régi-új hazában
Sorozat: Honfoglalás 2.
Kiadó: Lazi
Első megjelenés: 2020
Olvasott példány megjelenési ideje: 2020
Oldalszám: 342
Műfaj: történelmi regény
Olvasási idő: 10 nap

Fülszöveg:

Etelköz, ​861. A szövetségbe tömörült magyarság harcias szomszédok szorításában él. Délen a besenyők, keleten a kazárok szőnek alattomos terveket, északon erősödik Kijev városállama.
Álmos, aki nemcsak kiváló hadvezér, de ragyogó politikus is, sztyeppeállamot kovácsol a vérszövetségből. Kíméletlenül visszavág a besenyőknek, segíti a kabar törzsek lázadását és csatlakozását a magyar szövetséghez, ugyanakkor keresi a kiutat az ellenség szorításából. Hű emberét, Karacs századost az ifjú Árpáddal együtt felderítésre küldi a Kárpátokon túlra, ahol a morva törzsek harcolnak a frank hűbéri uralom ellen. Karacs az ott élő baráti avar és magyar lakosságból sereget toboroz, majd csatlakozik a morvák nagyfejedelméhez. Sikerrel harcol a frankokkal, alaposan felderíti az új hazát, amikor azonban hazatér, nem örülhet maradéktalanul a sikernek…

A Honfoglalás sorozat második részében folytatódik a magyarság alakulóban lévő sztyeppeállamának története. Álmos sikeresen vezeti a nagyhatalommá váló szövetséget, birkózik a nehézségekkel, miközben új hazát keres, mert a „népek országútján” fekvő Etelköz nehezen védhető. A szerző továbbra sem mondai hősökről ír, nincs isteni segítség, könnyű megoldás, regényében hihetően elevenednek meg a korszak eseményei, esendő emberek szenvednek, küzdenek és érnek hősökké. Álmos ezekben az években válik a magyar történelem egyik legnagyobb alakjává, és teremti meg a magyar nemzetet.


Az asszonyokat ölelni kell, a gyerekeket a magasba emeleni, a férfiak belét kiontani. Ez a dolgok rendje…


A történelmi regényírók nem kevesebbre vállalkoznak, mint hogy megpróbálják kitölteni az igen szellősen ismert tények közötti űrt. Áldásos tevényekségük folytán egyre több kötet jelenik meg, amely a magyar történelemmel foglalkozik. Amellett, hogy kiváló szórakozás ezeket olvasni, jókora tudásmagot képesek elülteni az olvasóban, és a kutatás iránti vágy is megjelenik valahol az elménk egyik szegletében.

A Régi-új hazában egy ízig-vérig Urbánszki-történet, annak minden szerethetőségével együtt. Ugyanaz a vaskos férfihumor vigyorog ránk a lapokról, megcsillan a természet szeretete a remek leírásokkal, a tanítani vágyás kedves terelgetése és az alapos kutatómunka is. Külön előnynek éreztem, hogy mindig akkor váltott más helyszínre, más szereplőkre, amikor már tényleg jól is esett egy kicsit máshová menni.

Nyomonkövetjük Karacs és Árpád felderítőútját, mely során minél több információt kell összegyűjteniük az új haza népeiről, katonai, valamint gazdasági helyzetéről. Eközben Árpád, sokszor kőkemény megmérettetések erdejében halad előre töretlenül a férfivá – és talán még fontosabb: igazi vezetővé – válás útján. A minden lében két kanál fejedelmfi megtanul nem az apja, hanem önnön értékei alapján érvényesülni, komoly döntéseket hozni, kivívni mások tiszteletét, ezáltal irányítani embereit.
Megfigyeljük Álmos küzdelmét nagyfejedelemként, ahogy erőn felül igyekszik a körülöttük élő népek szorongatásában egyben tartani, megvédeni szeretett népét.
Új szálként a pusztában kóborló Hanga és a kisfiú Koppánd mellé szegődünk, akik az életbenmaradáért küzdenek a semmi közepén, kiszolgáltatva a rablóknak, az éhségnek és a természet kénye-kedvének.


“Mindenki talál okot arra ,hogy igazolja tetteit, holott csak arról van szó, hogy az erősebb kutya basz… hágja meg az összes nőstényt. Mi lerablózzuk őket, ők minket, a szláv parasztok pedig mindenkit.”


Az elbeszélés stílusa hozza az első rész hangulatát, és többé-kevésbé a színvonalát is. A férfiaknak hatalmas mellénye van, a gyerekek mindent kibírnak, a nők pedig… hát igen. Elérkeztünk az egyik sarkalatos ponthoz: a női karakterekhez. Első pillantásra mindannyian kemények, céltudatosak és hűségesek. Másodikra azonban ez a máz megrepedni látszik, és ami alóla felvillan, az egyáltalán nem kedves a szemnek.

Mert őrült szerelmeket dobnak sutba, önérzetes nők alázkodnak meg, megerőszakolt lányok találnak megnyugvást egymás karjaiban. Valahogy mindig kiderül róluk, hogy valamilyen módon nem igaziak: hazugok, gyengék, de legalább is fixen megmentésre várnak. Sokat gondolkoztam ezen, próbáltam belehelyezkedni a IX. századi mindennapokba, bíztam abban, hogy talán csak az én túlzottan önérzetes lelkem nem bírja el ezt a fajta női esendőséget. Nem vágyódom harcos amazonokra olyan korban, amikor nem ez volt az elsődleges női szerep, de egy tiszta szívű, mindenféle hátsó szándék nélküli, tartással rendelkező és netalán őszinte szerelemre képes nő biztosan létezett már akkoriban is. Egyedül talán Gerle karaktere az, akit végig tudtam többé-kevésbé kedvelni, de megérteni nem.

Úgy érzem, a Régi-új hazában egy kicsit szenved a folytatások tipikus betegségétől. Urbánszki szépen építgeti a honfoglalás előzményeit, de pontosan ezért megvan benne a felvezető jelleg, az áthidalás az igazán nagy dobás előtt. Fontos és a szó legszorosabb értelmében történelemformáló események vannak készülőben, az utazás előtti izgalom azonban nem pezsdíti fel kellőképpen a vért.

Nagy történelmi alakokról olvasni mindig érdekes, ám ha az író oldalát nézzük, nehéz és nagy vállalás porhüvelybe önteni őket a saját szemüvegükön keresztül. Csak és kizárólag nyitott szívvel és elmével érdemes belefogni ezekbe a regényekbe, mert Álmost vagy Árpádot meg lehet írni százféle karakterként, mégsem jelenthető ki egyértelműen, hogy melyik az igazi lenyomata az egyszervolt embernek. Mégis arra buzdítok mindenkit, hogy olvassatok történelmi regényeket, hogy kiválaszthassátok a hozzátok legközelebb álló történelmi alakokat.

Köszönöm a könyvet Urbánszki Lászlónak és a Lazi Kiadónak! 

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Kiemelt kép: Munkácsy Mihály: A magyarok bejövetele

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.