Interjúk

Sokan nem is tudják, hogy a Balatonnál is éltek szirének – interjú Tokody Klárával

Van aki bélyegeket gyűjt, van aki lepkéket, megint mások balatoni történeteket. Tokody Klára szívében különleges helyet foglal el a magyar tenger, csodás weboldalán, a MinaVidi-n számtalan saját fotó között böngészhetünk, temérdek igazlmas legendát olvashatunk, ráadásul nemgrégiben megjelent első meséskönyve is, a Mina és Vidi az óriások nyomában, amely a 4-10 éves korosztályt célozza meg.
Interjú Tokody Klárával!

A MinaVidi remek kiindulópont, ha valaki a belföldi nyaralás jegyében a magyar tengert szemelte ki úti célul, és nem feltétlenül csak a megszokott helyeket szeretné meglátogatni. Honnan fakad a Balaton iránti szeretet? Mikor jártál először a magyar tengernél?

Hát azt hiszem, aki járt a Balatonnál, annak onnantól kezdve szerelme lesz a magyar tenger. Nálam ez gyerekkoromban kezdődött. Kiskorom óta rendszeresen ott nyaraltunk szüleimmel, egyrészt rokonnál, másrészt vállalati üdülőben. Kedvenc családi történet, hogy toltam le a pelenkámat, és akartam bemenni azonnal a vízbe, ahogy megérkeztünk. De az igazi rajongást már felnőttként kezdtem érezni, amikor vettünk egy kis házikót Fonyódon.

Addig a Balaton számomra a fürdést, lángost, főtt kukoricát, vízibiciklit jelentette, mint a gyerekek nagy többségének. Felnőttként viszont már észrevettem a Nagyberek nádasának szépségét, az Árpád-kori templomromokat, a Balaton-felvidék páratlan hangulatú településeit, a csendet, nyugalmat. Hallgatni a reggeli kávénál a teraszon a vadlibák gágogását, vadnyomokat vizsgálni a gyerekekkel, szörfözésnél érezni a lábamat nyaldosó hullámokat, megkóstolni Szegedy Róza ürmös borát a Badacsonyon – fantasztikus élmény. És például gyerekként sosem láttam a parton torlódó jégtáblákat, hiszen télen sosem jártunk ott. Most viszont télen-nyáron, rossz időben, jó időben, amikor csak tehetjük, megyünk. Sokan kérdezik emiatt, mit lehet csinálni ősszel vagy télen a Balatonon, a blogomon pedig pont erre a kérdésre adok választ: bemutatok rengeteg úticélt, ami bebizonyítja, hogy a Balaton négyévszakos, mindig ideális az odalátogatásra.

A közkedvelt úti célokon kívül rengeteg eldugott, de gyönyörű hely vár felfedezésre. Melyik volt a legkalandosabb Balaton körüli élményed?

Hát ez nehéz kérdés, mert több olyan kirándulásunk volt, ami igencsak emlékezetesre sikerült. Rezi várát szakadó esőben látogattuk meg, a Balatonföldvár melletti Szkíta Golgotához vezető autóúton sikítoztam a félelemtől, mert azt hittem, fel fog borulni az autó a földúton. A nagybakónaki Kőszikla-szurdoknál első alkalommal a sár miatt vissza kellett fordulnunk, csak másodjára sikerült felfedeznünk a titkos sárga vaslétrákat. A balatonedericsi Csodabogyós barlang viszont minden viszontagság nélkül önmagában kalandos, mert overallban, bukósisakban, fejlámpával jártunk be olyan szűk járatokat, hogy szinte be kellett húznunk a hasunkat, hogy átférjünk.
Ha pedig a téli Balatonról beszélünk, akkor a legizgalmasabb élményem a 2017 januárjában megrendezett Balaton Átcsúszás volt. Nyolc-tízezer ember kelt át korcsolyával, bakanccsal a tavon Fonyód és Badacsony között. Azt hiszem, ilyen egyszer van az ember életében, nagyon szerencsés vagyok, hogy ezt átélhettem.

A felfedezőutakból egyenes út vezetett a balatoni legendák felé? Hogy találkoztál az első történettel?

Mindig is szerettem a meséket, bár édesanyám nekem nem a klasszikusokat, Grimmet, Andersent mesélt, hanem az Árpád-házi királyokról szóló mondákat. Így tulajdonképpen anyatejjel szívtam magamba a legendák iránti rajongást. Általános iskolában aztán megkaptam jutalomkönyvként Lipták Gábor: Ezüsthíd című balatoni mondagyűjteményét, vagyis elég korán megismerkedtem a balatoni mesékkel. Amikor pedig sok időt kezdtünk a Balatonnál tölteni, adódott, hogy a kirándulóhelyeken kívül a meséket is felfedezzem. Hát így kezdődött.

Most pedig a blogomon minden vasárnap mesevasárnap, vagyis újabb és újabb balatoni mondákat kutatok és dolgozok fel. Nagyon izgalmas dolog ez, kicsit néprajz, kicsit történelem, kicsit csoda, kicsit romantika… Sokan nem is tudják, hogy a Balatonnál is éltek szirének, vagyis pontosabban vadleányok, akiknek keblét csak aranyhajuk fedte, derekukon volt csupán egy kendő, és énekükkel csábították el a halászlegényeket. Az ő emléküket több helyen is őrzi Vadlánlik a Keszthelyi-hegységben. Vagy például a kecskekörmökről sokan hallottak, de azt talán nem tudják, hogy számos balatoni monda szól róluk csúf banyával, pásztorleánykával, káromkodós pásztorral, András királyunkkal. A blogomon is megtalálható több ezek közül. De éltek a Balatonnál óriások, sárkányok, tündérek, törpék, hableányok, minden elképzelhető mesebeli lény.

[unitegallery tokodyklarabalaton]

Az oldaladon masszív gyűjtés található ezekből legendákból, csodás fotókkal kiegészítve. Milyen forrásokat használsz a kutatáshoz? És ha ér ilyet kérdezni, melyik a kedvenced?

Nem egyszerű megtalálni ezeket a meséket, elég sok forrásból dolgozom. Egyrészt ott van a már korábban említett nagy balatoni klasszikus: Lipták Gábor két könyve, az Arany- és Ezüsthíd. Jó kiindulópont Eötvös Károly: Balatoni utazások című műve, de települések honlapjain, múzeumokban, régi folyóiratokban is lehet balatoni mesékre bukkanni, így például a néprajzzal foglalkozó Ethnographiában, illetve különböző balatoni Facebook csoportokban is kaptam már tippeket.

És hogy melyik a kedvenc mondám? Mivel egyszerre szeretem a történelmet, a csodákat és a romantikát, a tátikai várkisasszony, Pethő Klára története tetszik a legjobban. Még a neve is szépen cseng, nem?

A fotók többnyire mind sajátok, részben telefonnal, részben fényképezőgéppel készítem őket. Ezeket is meg lehet nézni a minavidi.hu oldalon. Az ismerősök mindig nevetnek rajtam: hűha, Klári nyakában a fényképezőgéppel megy a partra, mindjárt lemegy a nap! Imádom a balatoni naplementéket: nincs belőlük két egyforma; van, hogy arany, van, hogy narancssárga, piros vagy lila, a hullámokon megtörik a szín, vagy épp ellenkezőleg a sima vízfelszín az ég tükörképe.

2020 decemberében jelent meg az első meséskönyved, Mina ​és Vidi az óriások nyomában címmel. Honnan jött az ötlet, hogy a Balaton iránti rajongásodból könyv szülessen?

Esti meseként gyakran előfordult, hogy a gyerekeknek saját aznapi kalandjainkat meséltem el. És ahogy sok családban van megtestesülése az efféle esti mesékben a gyerekeknek, kinél játékautó, kinél kék elefánt, nálunk ez két tündér lett. Így született meg a két fonyódligeti diófatündér (van a kertünkben két diófa), Mina és Vidi figurája, akiknek a neve is a két gyerek becenevéből alakult ki. A MinaVidi mesékben rajtuk kívül is vannak valóságos szereplők, Apóca, a cseresznyefapipás mocsári teknős egy tavaly elhunyt barátunkról lett mintázva, egy későbbi részben szerepel majd a szörfös Péter nyest, aki a helyi szörfiskola vezetője, Vakondpajtás pedig a kertünkben garázdálkodó gyeptúró. Aztán a gyerekek is beszálltak a mesealkotásba, és önálló történeteket kaptak a tündérek. Később pedig ismerősök biztatására lett meseregény és könyv ezekből a kalandokból.

[unitegallery tokodyklaraminavidi]

A tündér testvérek izgalmas kalandokba bonyolódnak; hol a bakonyi széllel gyűlik meg a bajuk, hol a tihanyi Belső-tóban élő aranyhallal beszélgetnek. Hány éves kortól ajánlod Mina és Vidi történetét? Mesélj róla egy kicsit!

4-10 éves kor között ajánlom, kicsiknek fejezetenként felolvasva esti meseként, nagyoknak viszont saját könyvélményként. Olvasói visszajelzések alapján mindkettő remekül működik, bár előfordul, hogy nem elég egy fejezet egy estére, a csemete többet is kikönyörög, egy negyedikes kisfiú pedig három nap alatt kiolvasta.

Ami a történetet illeti, ez egy olyan meseregény, amiben Mina és Vidi egy régi balatoni monda nyomába erednek, ami az óriásoknak tulajdonítja a Balaton és az északi tanúhegyek keletkezését. A két tündér kíváncsi arra, mi igaz ebből, hova tűntek a mesében szereplő óriások. Eközben járnak titkos somogyvári könyvtárban, ahogy írtad, meggyűlik a bajuk a bakonyi széllel, találkoznak Fe Je Te Li-vel, a bölcs kínai aranyhallal, kukoricatengeralattjáróra szállnak, végül a Badacsonyban fejtik meg a rejtélyt. A könyv nem utazókönyv, vagyis nem célja, hogy bemutassa az egyes településeket, de mesélte már tesztolvasóm, hogy amikor a könyv elolvasása után a Balatonnál járt, többször eszébe jutott, hogy itt is jártak a tündérek, ott is.
Ezt a képet például biztos fel fogják idézni azok, akik a somogyvári bencés apátságnál járnak.

Mina és Vidi

Ahogy belelapoztam a könyvbe, Elek-Varga Viktória csodás rajzaival néztem farkasszemet. A két tündéren kívül imádtam a csónakokba helyezett oldalszámokat, és a lap tetején futó lábnyomokat is. Hogy találtátok meg egymást és milyen volt a közös munka?

Azt észrevetted, hogy a lábnyomok tulajdonképpen fejezetjelzők? Ahány óriáslábnyom van a lap tetején a homokban, annál a fejezetenél tartasz éppen, így jár az olvasó is Minával és Vidivel együtt az óriások nyomában.
Irtó izgalmas dolog volt a könyv illusztrálása. Több próbarajzot is kaptam, nézegettük együtt a családdal, pontozgattuk, erre ennyit adunk, arra annyit. Aztán egy ismerős ajánlására kértem Vikitől is próbarajzot, és amikor megérkezett, repült a kukába a pontozólapunk: Viki rajza első látásra szerelem volt. Végtelenül bájos figurákat rajzolt, kicsit gyerekrajzra emlékeztető, mégis profi, tele ötlettel: a könyvtáros gyík néni menő szemüvegét, gyöngysorát és rúzsát sok idős hölgy megirigyelhetné, de a kukoricatengeralattjáró vagy a szerelmes gólya is éppen olyan, mint amilyennek megálmodtam, sőt még tutibb! Nagyon szeretem a kézzel készített, nem digitális illusztrációkat, Viki pedig ebben igazán otthon van: a vegyes technikával, rajzzal és festéssel készült képek szerintem gyereket, felnőttet egyaránt elvarázsolnak.

A közös munka is nagyon inspiráló volt mindkettőnk számára, annak ellenére, hogy a pandémia miatt személyesen sosem találkoztunk, online egyeztettünk mindent. Én leírtam, az adott oldalon milyen rajz kéne, Viki pedig legtöbbször elsőre eltalálta, néha kellett csak módosítani rajta, de ezekben is mindig partner volt. Ezért mindketten úgy érezzük, hogy ez a könyv igazi közös alkotás, alig várjuk a folytatást!

Mik a terveid a jövőre nézve? Gondoltál esetleg felnőtteknek szóló legenda-gyűjtemény kiadására?

Rengeteg tervem van. Egyrészt már készülőben van ennek a könyvnek a folytatása: a Mina, Vidi és a balatoni vasszörny rejtélye. Másrészt egy teljes mesesorozatot írtam az eggyel kisebb korosztálynak, szintén Mina és Vidi főszereplésével. Harmadrészt pedig valóban elgondolkodtam már azon, hogy a legenda-gyűjteményt is kiadjam. És igen, ez felnőtteknek szól, érdekes módon például a Balaton keletkezéséről eléggé tragikus mesék születtek: a keresztény mondakört kivéve halál, könnyek és szomorúság övezi tengerünk születését. Más mesék pedig túlságosan is pikánsak a gyerekfüleknek.
Egy biztos, a Balaton rengeteg mesét rejt magában, így biztos, hogy sokáig nem fogok kifogyni a témákból.

Tokody Klára mesekönyve megvásárolható a szerző honlapján, ahol sok más érdekességgel is találkozhattok! Nézzetek be hozzá!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

A képek forrásai: MinaVidi

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük