Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
Könyvértékelések

A bogyósgyümölcs szétkenődik a pesti tűzfalakon

Egy ideje a férjemmel rászoktunk arra, hogy minden kirándulásról könyvvel térünk haza. Kevés hangulatosabb dolgot tudok elképzelni, mint amikor egy abszolút gondtalan napon leül az ember egy idegen városban egy idegen padra és elolvas néhány oldalt a frissen vásárolt könyvéből. Gyulai őszölésünk alkalmával Háy János regényére esett a választásom, A bogyósgyümölcskertész fia pedig meghálálta a figyelmet.

Háy János a nyolcvanas években lépett fel az irodalom színpadára, előbb verseskötetekkel jelentkezett, majd prózában és drámában is lerakta a kézjegyét. A bogyósgyümölcs kertész fia nem csak kiváló minimalista borítójával hívta fel magára a figyelmem, hanem kreatív címével és hátoldalára nyomtatott első mondatával is: “Ebben a könyvben minden benne van különben, meg mindenki. Én is például…”

Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Könyv: Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
Kiadó: Európa
Első megjelenés: 2003
Olvasott példány megjelenési ideje: 2019
Borító:  Baranyai (b) András
Oldalszám: 240
Műfaj: kortárs elbeszélés
Olvasási idő: 2 nap

Fülszöveg:

A történet a hetvenes évek elején indul, s a nyolcvanas években ér véget. Egy vidéki fiú, afféle mesehősként, elhatározza, hogy felmegy a fővárosba, rockzenész lesz. Milyen események alakítják ennek a fiúnak az életét? Kamaszregény, s egyben egy kor összegzése is a kötet. Humor könnyíti és tragédia súlyosítja szerzőnk új kötetét.


“-Néha azért megpofozhatna az apám – mondta nagyanyám (…) – hogy ne beszéljek örökösen ilyen hülyeségeket. Néha nem ártana. Legalább jelzésszerűen, hogy tudjak tájékozódni, mit lehet, mit nem.”


Tapasztaltatok már olyat, hogy egy könyv visszahozza azt a hangulatot, amiben a vásárlásakor voltatok? Hiába telt egy bő hónap a vásárlás és az olvasás között, hiába jártunk már benne a borús, szürke októberben, amikor belelapoztam, azonnal éreztem a napsütést, a szabadságot, a felhőtlen szórakozás örömét.

Évekkel ezelőtt, nagyjából 2013-ban olvastam a Zabhegyezőt, még azelőtt, hogy Rozsban a fogóvá keresztelődött volna át. Teljesen értetlenül bámultam a lapokat, nem tudtam megérteni, mi ebben olyan nagy szám, mitől kultikus egy idegesítő kamaszsrác kusza monológja. A bogyósgyümölcs kertész fia épp ilyen monológ, egy élet lenyomata, a gyerekkor felhőtlen rókarobbantási kísérleteitől a darabokra hullott szívig. És mégis, ez az abszolút keserédes, szívbemarkolóan valós hetvenes-nyolcvanas évek környéki regény olyan szinten veri kenterbe Salinger klasszikusát, hogy arról kódul. Háy János képes volt arra, amire amerikai kollégája nem: megtalálta az utat a szívemhez ezzel a link sráccal, akire ugyan sokszor csak a fejem csóváltam, de megkönnyeztem, ahogy az élete, mint a bogyósgyümölcs szétkenődött a pesti tűzfalakon, mert rengeteg álom hullik apró darabokra még azelőtt, hogy megvalósulhatott volna.

A kisebb-nagyobb botlások, a kolis évek, a felnőttlét küszöbe, mind olyan téma, ami felnőttként már egészen más megvilágításba került, mégis tudok hozzájuk kapcsolódni. Olyan érzés volt olvasni ezt a könyvet, mintha visszaugrottam volna tizenöt évet az időben, és nem számítana, hogy mi lesz másnap, felugranék bárki mögé egy motorra és beleüvölteném gondtalanságomat, álmaimat a nagyvilágba.

Néha homályos a mondanivaló és nehezemre esett követni a szöveget, de annyira hozta a hippi plusz csöves hangulatot, hogy ez tökéletesen ellensúlyozta. Fogyasztáshoz melegen ajánlom a történetekben szereplő remek zenészek számait, többek között Jimi Hendrix Voodoo Child remekművét is. Jól kiegészítik az igazán sztorizgatós szöveget, olyan színezetet adva a mondatoknak, ami egyhamar nem távozik a mindennapokból.


“Talán mondott valamit. Hogy ne kapaszkodjak olyan vonat után, amelyik nem akar. (…) Ne kapaszkodjak, talán ezt mondta, vagy egyszerűen csak szeretett.”


Az ilyen félig-meddig önéletírásoknak az a varázsa, hogy talán sosem tudjuk meg, mennyit merített az író a saját életéből és mennyi a fikció. Így alkot különös elegyet, ami szerethető, pedig a főszereplő srácot, aki Háy vagy nem Háy, jó pár alkalommal felpofoztam volna, akár a saját könyvével is.

A humor és a keserű valóság közötti lavírozás nálam megtalálta az egyensúlyt, egyszerre éreztem komolytalannak és a belsőmbe maróan fájdalmasnak A bogyósgyümölcskertész fia csetléseit-botlásait. Fantasztikus korrajz is, mert én bár aktívan csak a kilencvenes évek végére emlékszem, azért annyit nem változtak a kamaszok akkorra a regény cselekményéhez képest. Annyi biztos, hogy a Smoke on the watert mi is sokszor imitáltuk hangszer nélkül barátnőmékkel, csak mi a rendkívül jól hangzó ba-ba-baaaaa ba-ba-babaaaaaa ba-ba-baaaaa ba-baaaaaaaaa hangsort használtuk az ikonikus kezdéshez a dzsüdzsüzés helyett.

Háy János abszolút pozitív csalódás volt, valaki, akiről elhiszem, hogy ott volt a regény történései kellős közepén, és első kézből tapasztalta azokat, amiket az olvasók elé tár. Ajánlom mindenkinek, akik szerette a Zabhegyezőt, hogy lássák, van nekünk egy magyar Holden Caulfieldünk, egy vérbeli álmodozó, a szabadság rabja. És ajánlom azoknak is, akik nem szerették a Zabhegyezőt, mert Háy János könyve sokkal jobban átérezhető, még a mai magyar valóságban is.

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Kiemelt kép: Dobó tér, résztvevők a Gárdonyi Géza Diáknapok rendezvényén.
Forrása. Fortepan / Urbán Tamás

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük