Urbánszki László: Karacs
Irodalom,  Könyvértékelések

Karacs, a rendkívül találékony ősmagyar kiskamasz kalandjai

Urbánszki László stílusát kilométerekről felismerni, karakterei remekül ötvözik a nagyszájú humort a hatalmas szívvel, történetei pedig egyszerre nyújtanak kikapcsolódást és történelmi leckét. Az elsősorban felnőtteknek írt regényeiről ismert író belekóstolt az ifjabb nemzedék szórakoztatásába is, a Karacs pedig szó mi szó, rendkívül jópofára sikerült.

Fontosnak tartom, hogy ha egy gyerek kezébe könyv kerül, az amellett, hogy kalandra hívja ifjú olvasóját, minőségi is legyen. Nem arra célzok, hogy az összes könyv kimondottan oktató jelleget öltsön, és tömjük a gyerek fejét mindenféle okossággal, de ha egy kellemes kalandregényt olvas, ami ráadásul még történelmi ismereteket is csempész a buksijába, hát az szerintem remek! Urbánszki László pedig pontosan erre vállalkozott Karacs történetével, ami a korábban megjelent A nyughatatlannal ellentétben, egy valós alapokon nyugvó, izgalmas történelmi kalandregény.

Könyv: Urbánszki László: Karacs
Kiadó: Zrínyi
Első megjelenés: 2020.
Olvasott példány megjelenési ideje: 2020
Borító és illusztrációk: Szert-Szabó Dorottya
Oldalszám: 212
Műfaj: ifjúsági, történelmi kalandregény
Olvasási idő: 3 nap

Fülszöveg:

Karacs, a honfoglalás előtt élő kiskamasz nagy bajba kerül, amikor frank fegyveresek felégetik nagycsaládjának jurtáit. A szüleit és a testvéreit rabságba hajtják, ő sebesülten a nádasban bujkál, de nem kell féltenetek! Új barátaival, Nagygubanccal, a hatalmas komondorral és Urasággal, a verekedős öszvérrel a fegyveresek után ered, hogy kiszabadítsa a családját. Tizenkét évesen ez szinte lehetetlen, de Karacs nem feladós fajta! Olykor elbőgi magát, de sohasem akkor, amikor látja valaki. Kevés erejét ravaszsággal pótolja, küszködve verekszi előre magát, néha hamisan énekel, sokszor menekül, és sikeresen túlél minden veszélyt, mígnem…


“-A frankok réme, az Öregisten démoni harcosa, Karacs a rettenetes! – ordította szilajul, a hajába törölve iszapos kezét. A nadrágjába nem merte, mert azért kapott volna Kincső anyától.”


A külcsín igen jól sikerült, kellemesen nagy, de még nem túl nagy betűk, jó minőségű kötés. Ha kiteríteném a könyvet, a fedő- és hátlap egy nagy képpé állna össze. De persze ilyet soha nem tennék, nem vagyok én barbár! A könyvben található illusztrációkra pedig külön szeretnék kitérni, hiszen olyan remek hangulatot varázsolnak az olvasáshoz, hogy izgatottan vártam, mikor bukkan fel egy újabb teljes oldalas rajz Szert-Szabó Dorottya keze nyomán.

Karacs története igazi mese. A legkisebb fiún áll vagy bukik, hogy megmenekül-e a családja, de a kezében tartja a velük egy szálláson lakók és az avar rabok életét is. Karacs igazi túlélő, tipikusan a fából vaskarikát fazon, ha további frázisokat akarok puffogtatni, még azt is ideveszem, hogy jéghátán is megél. Bár sokszor elkenődik hosszú útja során, ha senki nem látja még az egereket is megitatja a mélypontokon, de valahogy mindig talál rá módot, hogy megfogja a dolgok pozitív oldalát, és talpra kecmeregjen. Rengeteget tanul magáról, az állatokról, és az emberi természetről is.

Utazásunk Karaccsal szívhezszólóan kedves ifjúsági történet, alaposan megszórva a viccesebbnél viccesebb jelenetek közé beszúrt történelmi ismeretekkel. Már korábbi Urbánszki olvasásaimnál is feltűnt, hogy mennyire alapos megfigyelések vannak az állatokról, a szereplőket körülvevő környezetről, ráadásul mindezt cseppet sem szájbarágós, hanem abszolút befogadható, szórakoztató. Az ősmagyar kiskamasz megtaníthatja az olvasót arra, miként gondolkodnak a kutyák, az öszvérek, vagy úgy egyáltalán mi a fene is az az öszvér, de arra is, hogy több, mint ezer évvel ezelőtt milyen volt a családon belüli munkamegosztás, miket ettek, hogyan éltek.


“Az a fontos, hogy erősek maradjatok, bízzatok abban, hog egyszer jobb lesz. Ne feledjétek, hogy magyarok vagyunk! Olyan nép fiai, akik sokat kibírtak már, és még többet ki fognak!”


Szerettem Karacs karakterét, talán még jobban is, mint Bengedúzt A nyughatatlanban. Az a típusú kislegény, akinek a szája égbekiáltóan hatalmas, a pofátlanság határát súrolja, de a szíve és a küzdeni akarása még ennél is nagyobb. Ezért van az, hogy bár vannak fura húzásai, nem megy át az idegesítő kategóriába, sokkal inkább megölelgetné az ember ezt a családjáért a szó legszorosabb értelmében bármire kész, talpraesett srácot.

Bátran ajánlom gyerekeknek, felnőtteknek egyeránt, sőt, remek elfoglaltság lehet közös olvasásnak is. Az biztos, hogy még aktívabban figyelem majd Urbánszki László munkásságát, kíváncsi vagyok, mivel rukkol ki legközelebb.

Köszönöm a könyvet a Zrínyi kiadónak és Urbánszki Lászlónak!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.