Gárdonyi Géza: Krisztus bankója
Gárdonyi-projekt,  Művei

Krisztus bankója a kölcsönös segítségnyújtás valutája

Magam sem tudom miért, de különös volt felismerni a tényt, hogy Gárdonyi Géza átélte az I. világháborút. Az egri várra néző házában továbbra is folyt a munka, de a nagy háború során keletkezett műveken nyomott hagyott az értelmetlen vérontás vörössége. A Krisztus bankója olyan novellákat gyűjt egybe, amelyek ekkor íródtak.

Gárdonyi életművét fia, Gárdonyi József gondozta, majd a Dante kiadó zöld, piros és sárga-barna kötései alatt meg is jelentette. A Krisztus bankója első ízben hét évvel a nagy író halála után, 1929-ben jelent meg, a benne szereplő elbeszélések többségében 1914-től kezdve íródtak. Sajnos néhányhoz nem sikerült pontos dátumot találnom, de feltehetőleg egyazon érában láttak napvilágot, már ha Gárdony József logikusan építette fel ezeket a kötetetek.

Könyv: Gárdonyi Géza: Krisztus bankója
Kiadó: Dante
Első megjelenés: 1929
Olvasott példány megjelenési ideje: 1929
Oldalszám: 200
Műfaj: klasszikus
Olvasási idő: 1 nap

Megszokhattátok a korábbi cikkek alkalmával, hogy a könyv adatai alatt olvashatjátok a fülszöveget. Sajnos ehhez a kötethez nem találtam megfelelőt; vagy nem is mellékeltek fülszöveget, vagy tévesen tíz elbeszélést és öt regényrészletet jelöltek meg tartalomként.
Ez a novellagyűjtemény valójában összesen két hosszabb és hat rövidebb elbeszélést tartalmaz, melyek a következők: Krisztus bankója, Andorás körösztje, A véletlenség, A novaji asszony, Statárium a másvilágon, Legenda a három királyokról és az ihászról, Bölcsességünk vékonyáról, Szent ösztönök.


“Minden ember filozófus. A betűt nem ismerő juhász, mikor a subáján hanyattfekve a csillagos eget nézi, talán éppen ugyanazokat a gondolatokat forgatja az elméjében, mint a könyvekkel körülrakott tudós, mikor a mikroszkop lencséjéről fölemelve a szemét az élő teremtések végtelen láncolatán elmélkedik.”

(Bölcsességünk vékonyáról)


Krisztus bankója:

Gárdonyi igazi széplélek volt. Ráadásul azt kell gondolnom – a művei legalább is ebbe az irányba mutatnak -, hogy hitt a karmában, ha megfogalmazta ezt így magában, ha nem. És hitt a megsegítés erejében; bármi jó történjék is velünk, ezt a jót kutyakötelességünk tovább adni, mert más is lehet épp olyan szerencsétlen helyzetben, amiben mi magunk voltunk. Ilyenkor az életet jelentheti egy segítő kéz, ami kiemel bennünket a mocsokból, az önmagunkat felemésztő helyzetekből.

Gárdonyi kedvelte a történetbe épített további mesélők szerepeltetését. A Krisztus bankója mesélőjének szerepét egy ügyvéd ölti magára, aki különös szokásnak hódol születésének napján. Nincs ez másként az elbeszélés jelen szálában sem: egy házbéli ismerősével kiautózik a Városligetbe és szóba elegyedik az ott élő hajléktalanokkal, majd az egyiknek egy százkoronást nyom a kezébe, hátha jobbra fordíthatja a sorsát. Ennek a különös születésnapi tradíciónak a történetét ismerhetjük meg. Tanítás arról, hogy jót adni érdemes és szükséges.

Andorás körösztje:

A művész alkot. A semmiből hoz létre értéket, valamit, ami az ő személye által lesz új, amin rajta hagyja a keze nyomát, a lelke egy darabkáját. Nem véletlen, hogy Gárdonyi nem csupán az írás művelésében lelte örömét; sokoldalú személyiségébe belefért többek között a zene és a festészet is. Festőket pedig ugyancsak szívesen festett maga is. Nem vászonra ecsettel, hanem papírosra tollheggyel. Az Andorás körösztjében csakúgy egy festő mellé szegődünk, mint tettük ezt oly sokszor már korábban (A zöld sfinksz,  Vallomásban, Ida regényében).

A megfelelő téma kiválasztásához szüksége van valakire, aki kíséri őt, aki ismeri a terepet. Két részre oszlik a novella, az első részben egy bosszút forraló törött kezű férfi próbálja rávenni, hogy fessen meg egy házat, a másik felében egy hosszabb tanmesét kapunk Andorástól, aki arra nyomorgatja a piktort, hogy ugyan fesse már meg azt a fránya fakeresztet kint az erdőben. Hosszas mesélésbe fog, amelynek során ráébredünk, hogy jelentéktelennek tűnő tárgyak mennyivel másabb színezetet kaphatnak, ha ismerjük a mögöttük rejlő történetet. A tanulságot mindenki levonhatja a novella végén: a könnyűnek látszó görbe úton sokszor csak a saját vesztünkbe rohanunk.

A véletlenség

Sokkal inkább filozofálás, mint novella. Rengeteg kérdést tesz fel: mi végre vagyunk a földön? Miért a lélek? Mit hagyunk hátra? Mi foglalkoztatja a testi embert, és mi a lélek emberét? Furcsán közelít a keresztény valláshoz, kicsit Gárdonyi idegennek érzem a szöveget, és nem tudom, hogy azért van-e, mert ez a kötet már halála után jelent meg, és fia, Gárdonyi József erőteljesen belenyúlt sajnos a szövegekbe, vagy azért, mert eredetileg is így íródott. Számomra döbbenet volt, amikor megtudtam, hogy mennyi szöveg alakult át az író fia keze nyomán, az eredeti pedig jó eséllyel örökre elveszett.

A novaji asszony

Spiritiszta elmélkedés. Gárdonyi vallásossága nagyon érdekes téma, hol őszinte hívő embernek mutatják, hol ördögtől való istentagadónak. Az igazság valahol félúton lehet; Gárdonyi vallásossága, felsőbb hatalomban való hite erősen keveredett a természet munkáló erejével. Ezért is lehet, hogy a lelket, mint olyat, testtől elválaszthatóként kezelte, annak megszólításában hitt is, nem is. A novaji asszony egy ilyen élményt dolgozhat fel, inkább csak azért érdekes, hogy rávilágít arra, Gárdonyi igenis érdeklődött a téma iránt.


“Hogyisne volna másabb, távolabb álló s nekünk felfoghatatlanabb, mikor mi földön élő teremtések, emberek, bogarak, csigák, madarak, halak, férgek, unfuzóriák, szóval minden megelevenedett por és viz, mi is mindnyájan annyira mások vagyunk egymásra nézve, olyan távol állunk egymástól lélek tekintetében, hogy egymás valóját, életét, gondolkozását felfognunk, megértenünk lehetetlen.”

(Bölcsességünk vékonyáról)


Statárium a másvilágon

Nem is csodálkozok rajta, hogy ferde szemmel nézték az egyháziak, miket ügyköd Gárdonyi vallásos témájú műveiben. Biblikus alakjait rendszerint igazi magyaros vonásokkal ruházta fel, így lehetséges az is, hogy Szent Péterből Péter báttya lesz, aki hajdúkat állít a mennyország kapujába a világháború idején. A nagy háború halottai özönlenek a mennyek országába, míg a pokolba csak ímmel-ámmal bukdácsol be egy-két lélek.

Szent Péter kulcsra zárja a kapukat, amíg meg nem fejti a nagy kérdést: mi okozza a háborút és azok, akik saját fajukat pusztítják, miként kerülhetnek a mennyeknek országába a pokol kénköves bugyrai helyett? Érdekesek a népi motívumok, ahogy maga elé citál minden embertípusból egyet-egyet, hogy véget vethessenek a lenti mészárlásnak. Gárdonyi egyébként is betegségre (úgy is mondhatnám, hogy hipochondriára) hajlamos testét és idegeit megviselte a világháború szörnyű pusztítása, állapotából nem is lábalt már ki 1922-ben bekövetkező haláláig.

Legenda a három királyokról és az ihászról, Bölcsességünk vékonyáról, Szent ösztönök.

Ezt a három elbeszélést azért nem vettem külön, mert egyáltalán nem tudtak megérinteni. Talán nem a megfelelő időben olvastam, talán nem nekem íródtak. Filozofikusak, bár ahogy korábban említettem, mivel ez a kötet nem jelent meg Gárdonyi életében, így nehéz megmondani, mennyiben tükrözi az író saját gondolatait.

A Krisztus bankója nem lesz a kedvencem a Gárdonyi művek közül. Annyira szívesen olvasnám az író saját keze írásával telerótt lapokat, hogy megfejthessem, ki is volt ez az ember valójában. Megfoghatatlan személyisége kutatásra ösztönöz, szeretném visszafejteni a gyökerekig, miként gondolkodott, miként érzett. Nem szoktam ugyan fogadalmakat tenni az új évre vonatkozóan, de lehet, hogy 2021-re mégis lesz egy!

Ha kedvet kaptál az olvasáshoz, a Krisztus bankója elérhető online is a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán.

Tartsatok velem a Gárdonyi-projekt következő részében is! 

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

A kiemelt kép forrása: Fortepan / Urbán Tamás

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.