Philip K Dick: Űrlottó
Irodalom,  Könyvértékelések

Philip K. Dick: Űrlottó – a zseni első villanása

Szárnyas fejvadász, Emlékmás, Felejtés bére. Na, nem csak random filmcímeket sorolok, ezekben (és még sok másban) benne van egy igazán különleges látásmóddal megáldott író keze vagy legalább is történetei. Életművét az Agave Könyvek hozza el időről-időre, most éppen az első megjelent regényét adták ki:
Philip K. Dick: Űrlottó című sci-fijét olvastam.

Philip K. Dick tipikusan az az író, akit számomra teljesen megmagyarázhatatlan okokból szeretek. A stílusával minden könyve olvasásakor meggyűlik a bajom, nehézkesen zökkenek bele a hangulatba, de ha sikerül, akkor fixen olyan élményt kapok, amit jó ideig nem felejtek el. Így volt ez a már említett Szárnyas fejvadász alapjául szolgáló Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? vagy a Lenn a sivár földön novelláskötet közben is, hát miért lett volna kivétel az Űrlottó?

Könyv: Philip K. Dick: Űrlottó
Kiadó: Agave Könyvek
Első megjelenés: 1955
Olvasott példány megjelenési ideje: 2020
Fordította: Pék Zoltán
Borító: Faniszló Ádám
Oldalszám: 202
Műfaj: sci-fi
Olvasási idő: 2020. augusztus 11. → 2020. augusztus 20.

Fülszöveg:

A távoli jövőben bárki lehet a Naprendszer vezetője: nincsenek választások, nincsenek alkalmassági tesztek, nincs semmiféle feltétel. Minden az űrlottón múlik, és amikor a mágneses lottópalack pörög, bárkiből a világ abszolút uralkodója, a Kvízmester lehet. Csakhogy, amikor egy új Kvízmester hatalomra kerül, az elődjének még vannak bizonyos jogai, például orgyilkosokat küldhet az új vezető meggyilkolására.
2203-ban egy különös szekta vezetője lesz az új Kvízmester, és az addig zökkenőmentesen működő rendszer hirtelen akadozni kezd. A korábbi vezető mindent megtesz, hogy olyan orgyilkost találjon, aki átjut a telepata testőrökön, ám amikor az egyik alkalmazott átáll a másik oldalra, aggasztó tények kerülnek napvilágra a lottórendszerről, és elképzelhető, hogy ezúttal senki nem nyerhet.
Az Űrlottó, Philip K. Dick első, 1955-ben megjelent regénye még ma is szellemes és eredeti, okos és lebilincselő mű.


“- Gyerekkorodban nem ábrándoztál róla, hogy sikeres orgyilkos leszel? – Laura barna szemét nosztalgia ködösítette el. – Emlékszem, én utáltam, hogy lány vagyok, mert felnőve nem lehetek orgyilkos. Vettem egy rakás talizmánt, de nem változtattak fiúvá.”


Nem sok segítséget kaptam a világ felépítésének megértéséhez; úgy érzem, Dick hisz az in medias res erejében, mert már az első oldalakon a bonyodalom kellős közepén találtam magam. Ebben a távoli, erőteljesen disztopikus világban bárki, de tényleg bárki lehet legfőbb vezető, nem kell hozzá más, csupán vakszerencse. Ugye milyen meggyőzően hangzik? Ez alapján lehet pszichopata tömeggyilkos is a világ vezetője, a lényeg, hogy a rendszer működik. Éljenek a disztopiák! Igaz, Suzanne Collins?

Érdekes felvetés, hogy egyszer eljutna az emberiség arra a pontra, amikor képes a véletlenre bízni a világ igazgatását a béke fenntartása érdekében. Erőteljes ellentétek feszülnek egymásnak, hiszen miután az új Kvízmestert beiktatták, elődjének lehetősége nyílik orgyilkosokat küldeni utódjára, akik gyakorlatilag legálisan végezhetnek az ismert világ vezetőjével, akit telepatikus erővel rendelkező gárdisták próbálnak körmük szakadtáig életben tartani. A leírásnak megfelelő pörgős történetet kapunk, összeesküvésekkel, titkos fejlesztésekkel és valakivel, aki egyszerűen többet tud.


“De mit csináljon az ember egy ennyire romlott társadalomban? Engedelmeskedjen a romlott törvényeknek? Törvénysértés megszegni egy korrupt törvényt vagy egy korrupt esküt?”


Ha van valami, amivel valószínűleg sosem fogok megbarátkozni P.K.D. munkásságában, az a karakterépítés. Pontosabban annak hiánya. Ha nem lenne ez a zseniálisnál kicsit több hangulat, ami ujjlenyomatként azonosítja írásait, és nem lennének ezek a kiváló történetek, akkor biztos, hogy néhány oldal után leraknám a könyveit, mert számomra nagyon fontos, hogy el tudjam képzelni a szereplőket kívülről is, belülről is. De annyira egyedi így is, annyira erős a szöveg, hogy ha hiányolom is a karakterek mélyebb bemutatását, akkor is elviszi a hátán az egészet az a bizonyos emlegetett hangulat.

Az Űrlottó tucatnyi érdekes témát feszeget, és olyan morális kérdéseket szegez az olvasónak, hogy én néha percekig csak bámultam ugyanazt a bekezdést, és próbáltam valami épkézláb megoldást találni a megjelenő problémákra, mondanom sem kell inkább kevesebb, mint több sikerrel. A fennálló társadalmi berendezkedés egy kicsavart kasztrendszerre emlékeztet, ahol a képzettséggel nem rendelkező emberek automatikusan a feláldozható kategóriába esnek. Szóban adott hűségeskük kötik az embereket cégekhez, személyekhez, beosztásokhoz, amelyek megszegésével a saját életüket teszik kockára.

Philip K. Dick ismét erőteljes kritikát fogalmaz meg: nemi szerepekről, munkaerőpiacról, hűségről és a hatalom mocskos játszmáiról. Összességében nem okozott csalódást, érdekes látni azt, hogy hasonló vonal mentén írt már a kezdetekben is mint a későbbi évek során. Egy biztos, P.K.D. egyedi és nem érdemes megkerülni, ha science fiction irodalomról van szó!

Köszönöm a könyvet az Agave Kiadónak, ha még nem döntötted el, hogy érdekel-e a történet, akkor lapozz bele a könyvbe!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.