Irodalom,  Könyvértékelések

Musso: Most! – a francia csavar

Egy világítótorony, egy rejtély, egy család. Musso: Most! című misztikus regénye kiválóan tartalmazza azokat az elemeket, amelyektől jó olvasni egy könyvet, és szinte falja az ember az oldalakat egymás után. Valami mégis birizgált, kilógott a lóláb, hogy úgy mondjam, de hogy miért, azt valószínűleg csak egy újabb Musso könyv olvasása után fogom tudni biztosra.

Guillaume Musso – kár is lenne finomkodni – berobbant a köztudatba, a hazai olvasók jelentős része egyszerűen odavan a könyveiért. A francia író 1974-ben látta meg a napvilágot Antibesben, Franciaországban, első regénye 2001-ben jelent meg Skidamarink címmel. Valamiért mindig van valami fura ellenérzésem, amikor ekkora tömegeket mozgat meg egy író, a popularitás nálam épp az ellenkező hatást váltja ki. Musso azonban kitartóan ott volt a szemem sarkában, és végül a Libertine könyvesboltban (Szabados Ági – NIOK) járva az eladólány meggyőzött arról, hogy érdemes rápróbálni, ne legyek már sznob. És tudjátok mit? Tulajdonképpen igaza is van!

Könyv: Guillaume Musso: Most!
Eredeti cím: L’Instant Present
Fordító: Sárközy Éva
Sorozat:
Kiadó: Park
Első megjelenés: 2015
Borító: Tillai Tamás
Oldalszám: 280
Műfaj: misztikus, romantikus

Fülszöveg:

Sose feledd, hogy két életed van. A második akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egyszer élsz.

Lisa és Arthur évente egyszer találkoznak. Arthur mégis egész életében őt keresi. Lisa pedig csak őrá vár.Lisa álma, hogy színésznő legyen. Egy manhattani bárban dolgozik, hogy fizetni tudja művészeti tanulmányait. Egy este megismerkedik Arthur Costellóval, a fiatal orvossal. Azonnal érzik, hogy egy nyelvet beszélnek. Lisa bármire kész, hogy lenyűgözze a férfit. A város könyörtelen útvesztőjében mindent kockára tesz érte. Arthur azonban más, mint a többiek. Hamarosan felfedi Lisa előtt a szörnyű titkot, ami szerelmük útjába áll:”Ami történik velem, felfoghatatlan, mégis igaz…”
Egy újabb felkavaró pszichológiai thriller elképesztő csattanóval: mesteri feszültségadagolás, rendkívüli karakterábrázolás, szenzációs fordulatok, a történet egy pillanatra sem áll meg. Hitchcockot, a szokatlan találkozások mesterét juttatja eszünkbe.


“Bár nem mondtuk ki, eldöntöttük, hogy a jelennek élünk. Nem hagyjuk, hogy a pillanat szépségét elrontsa a nyomasztó múlt vagy a bizonytalan jövő. Minden más elfoglaltság időpocsékolás; az egész napot azzal töltöttük hát, amivel érdemes: a szűkre szabott időben szerettük egymást.”


Musso könyveire talán soha nem figyeltem volna fel, ha nincsenek ezek a szemet gyönyörködtető borítók, szó, ami szó, a Park kiadó igazán remek munkát végzett, Tillai Tamásnak jár a hatalmas gratuláció! Kicsit tanácstalan voltam, melyik könyvvel is kellene kezdenem, végül a borítón szereplő mondatok miatt a Most! regényre esett a választásom: “Sose feledd, hogy két életed van. A második akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egyszer élsz.”

Képes volt hatni a lelkemre, nagyon együtt tudok rezonálni ezzel a gondolattal. Régóta foglalkoztat a tudatos jelenlét, a mostra figyelés, emiatt úgy éreztem, mintha hozzám szólna a könyv. Nem vártam tőle nagyon mélyenszántó gondolatokat, elsősorban csak azt szerettem volna, ha szórakoztat, kikapcsol, másodsorban, hogy a borítón lévő idea is átszője a cselekményt.

A főszereplőnk, Arthur mérgező családban nő fel, meglehetne mindene, de a bizalmat, ami egy egészséges, kiegyensúlyozott élethez kell a saját édesapja öli ki belőle gyerekkorában. Később mégis ő örökli a család tulajdonában álló világítótornyot, azzal a kikötéssel, hogy a befalazott vasajtó küszöbén nem teheti át a lábát. Kicsit misztikus, kicsit Szépség és a szörnyeteg, kicsit édenkerti beütéssel kezdődik, a tiltás misztikumának kevesen tudnak ellenállni, így természetesen Arthur is megszegi ígéretét.

Ezzel kezdetét veszi Arthur életének tragédiája; minden évből egy napot tud csak megélni, mire észbekap máris újra eltelt egy év, idősebb lett, de tapasztaltabb nem. Találkozik Lisaval, de kérdés, hogy lehet-e évi egy napra kapcsolatot, családot építeni? Egy nagyon különös távkapcsolat kezdődik köztük, ahol nem a kilóméterek, hanem az idő jelenti a szakadékot a következő találkozásig. Az idő kíméletlen kapcsolatgyilkos, főleg ha a két személynek egészen másként telik; Arthur minden napot úgy él meg, mintha csak az imént váltak volna el, Lisa viszont végigéli a teljes évet a következő együttlétig.


“Mind azt hisszük, hogy van időnk. Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy lesz mód pótolni az elmulasztott pillanatokat, de nem így van.”


A Most! egy nagyon gyorsan olvasható, közepes hosszúságú regény, a feszültség jól van adagolva, érdekes karakterekkel dolgozik, a probléma, amit felvet pedig nem is olyan elrugaszkodott, mint elsőre tűnhet. Nap, mint nap érezhetjük, hogy elrohan mellettünk az élet; felesleges meetingeken ülünk, elképesztő mennyiségű időt töltünk az autónkban, tömegközlekedési eszközökön, várakozunk a postán tömött sorokban miközben az idő csak megy és telik. Vagy ahogy Csáth Géza fogalmazott: Nem az idő múlik, hanem – mi.” És ezen a pandémia társadalomromboló, szociális érintkezéseket földbe tipró megjelenése sem sokat segített.

Musso stílusa nagyon magával ragadó, tökéletes kikapcsolódást nyújt a misztikum és a romantika kedvelőinek. Az agyam azonnal kapcsolta az Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége című regényhez, amit bár nagyon régen olvastam, egyes részei nagyon hasonló érzéseket váltottak ki belőlem. Sokat gondolkoztam ezen a könyvön. A csavar igazából meglepett, a borongós befejezés kifejezetten üdítően hatott, nem számítottam rá. Mégis úgy éreztem, miután az utolsó szó elolvasása után becsuktam a könyvet, hogy valami hiányzik, és én nem tudtam rájönni, hogy mi. Ez finoman fogalmazva is bosszantó, nehéz ilyenkor eldöntenem, hogy akarok-e még olvasni az adott írótól vagy sem.

Az azonban tagadhatatlan, hogy Musso kiváló kikapcsolódást nyújt: szórakoztat és egy cseppnyit felhívja a figyelmünket a modern világunk egy nagyon is valós problémájára: a tudatos jelenlétre hiányára, valamint fókuszba helyezi az itt és most fontosságát, az emberi kapcsolatok elképesztő erejét.

Monsieur Musso, még találkozunk!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.