Edith Eva Eger: A döntés
Irodalom,  Könyvértékelések

A döntés a te kezedben van!

2020-ban valahogy úgy alakult, hogy több pszichológia témájú könyv is a kezembe akadt, késztetést azonban nem éreztem arra, hogy ezekről ajánlót vagy értékelést írjak. Edith Eva Eger bontotta meg ezt a rendet, mert A döntés olyan elemi erővel csapódott be az olvasmányaim közé, hogy ezt már nem tudom szó nélkül hagyni.

A döntés azon kevés könyvek közé tartozik, ami a körülötte kialakult felhajtás miatt kerülhetett a polcomra. Ilyenkor megbizonyosodok arról, hogy a hype sokszor bizony jogos, és nélküle olyan remek könyvekről maradnék le, mint amilyen az Egyesült Államokba emigrált pszichológus, Edith Eva Eger írása is.

Könyv: Edith Eva Eger: A döntés
Kiadó: Libri
Első megjelenés: 2017
Olvasott példány megjelenési ideje: 2020
Borítóterv: bij Barbara | Amsterdam
Fordító: Farkas Nóra
Oldalszám: 420
Műfaj: történelmi dokumentum, pszichológia
Olvasási idő: 4 nap

Fülszöveg:

„Abban ​szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól –, hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet.

De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest.” Dr. Edith Eva Eger
A magyar származású dr. Edith Eva Egert 1944-ben családjával együtt a nácik haláltáborába, Auschwitzba deportálták. Ma klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában, illetve a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban. Emellett az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és segíti a katonákat a poszttraumás stressz legyőzésében. Számos tévéműsorban szerepelt, többek közt az Oprah Winfrey Show-ban, illetve a CNN különkiadásában, amely az auschwitzi tábor felszabadításának hetvenedik évfordulójára készült. Ezen kívül főszereplője volt a holland nemzeti televízió holokausztról forgatott dokumentumfilmjének is. Rendszeresen tart előadásokat az Egyesült Államokban és külföldön.

Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt – jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít.

A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk.


“- Dicuka – szól bele a sötétbe egyik este -, hallgass ide. Nem tudjuk, hová tartunk. Nem tudjuk, mi fog történni. Csak arra emlékezz: senki sem veheti el tőled azt, amit a fejebe raksz.”


A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy A döntés nem tisztán pszichológia, szakkönyvnek meg tulajdonképpen nem is nevezném. A fiatal zsidó lány Edit (Dicuka) és családja történetén keresztül mutatja be azt a lelki erőt, azt a belső alkalmazkodni tudást és hatalmas szívet, ami segített átvészelni az elképzelhetetlent. Nagyon érdekes határmezsgyén mozog; egyszerre történelmi és léketani regény, valamint önismereti és pszichológiai útmutató.

Szeretnék minél több szépet és jót belesűríteni ebbe az ajánlóba, de másfél sor után minden leírt szavamat törlöm. Pongyolának, mesterkéltnek tűnik, üresek szavak. Írhatom, hogy holokauszt során átélt borzalmak, az üldöztetés évei, egy új országba való beilleszkedés nyelvtudás nélkül, a családi és szakmai kiteljesedés…

Igen, mindezt leírhatom, de száraz tényként hatnak, képtelen vagyok visszaadni azt a hangulatot, ami olvasás közben burokban tartott vagy azt a lelki megrendülést, amit minden egyes igazságtalanságnál, auschwitzi emléknél, magánéleti válságnál tőrdöfésként éreztem magam is. Edith Eva Eger igazi tanító. Tanít a gyászról, a bűntudat mardosásáról, a “miért pont én?” megválaszolhatatlan kérdéséről. Biztat az álmaink megvalósítására, önmagunk megismerésére, szeretetre magunk és mások iránt, a megbocsátásra, az élet dicsőítésére.

Elképesztő mennyiségű optimizmus, élni akarás és erő sugárzik a lapokról. A valódi csoda talán mégis inkább abban rejlik, hogy a poklot megjárt kamaszlány Dicuka felnőhetett, hosszú évek munkájával feldolgozhatta a múltját és ma már ő segít másoknak. Nagyon szimpatikus, ahogy többször is kitér arra, mennyire egészségtelen másokhoz mérni a problémáinkat; ne mondjuk azt, hogy az én otthoni konfliktusom kevésbé fáj, mint XY gondja, tehát nekem tűrnöm kell, mert hozzá hasonlítva ez hangyalábnyom. Mert ez a mérce nem létezik. Csak a sajátunk. Csak az, hogy saját magunkhoz mérten, mennyire kerültünk nehéz helyzetbe, csak az, hogy nekünk mennyire fáj, mennyire okoz nehézséget a mindennapi életünben.


“De ettől a perctől kezdve értem, hogy legyenek bármennyire erősek is az érzések: nem végzetesek. És átmenetiek. Minél inkább elnyomjuk az érzéseinket, annál nehezebb lesz elengednünk őket. Az érzelemkifejezés a depresszió ellentéte.”


Edith Eva Eger megmutatja, hogy a legmélyebb kút fenekéről is felszínre lehet bukkanni, ha felismerjük, hogy ott ülünk és szükség esetén segítséget kérünk. Telis tele van értékes gondolatokkal, amelyek elindíthatnak a kút káválya felé de legalábbis felpillantunk, hogy van-e fény a perem körül.

Az egyik kedvenc gondolatom az egyik legnagyobb klisét tépi darabokra. Biztosan hallottátok már ti is, akár egy szakítás vagy veszekedés után, netán egy szerettetek elvesztésekor, mi szerint: az idő minden sebet begyógyít. Sosem értettem, hogy lehet ilyen blőd közhelyekkel dobálózni, az idő nem gyógyít be semmit, esetleg megfakít emlékeket, de attól az még ugyaúgy fáj. Legfőképpen akkor, ha az ember hagyja elgennyesdni, mert félresöpri, eltemeti magában ezt a fájdalmat. Erre írja Edith a következő sorokat:


“Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulásunk azon múlik, mihez kezdünk az időnkkel.”


A regény előszavát az a Philip Zimbardo írta, aki nevéhez fűződik a híres – a többek szerint csalásnak tartott – stanfordi börtönkísérlet, de társszerzője a nálunk is megjelent Pszichológia ​mindenkinek könyvsorozatnak is. A kötet végén található egy nagyon hasznos név- és tárgymutató is, így ha szeretnénk valamit visszakeresni, könnyedén megtehetjük.

A döntés letaglózó élmény volt, tele is ragasztgattam színes oldaljelölőkkel, hogy a legfontosabb, számomra hasznos gondolatokat megtaláljam újraolvasás nélkül is. Ez után a könyv után talán egy kicsit másként látjuk a világot: még mindig tele van nyomasztó és félelmetes helyzetekkel, de ráébredhetünk, hogy A döntés sok esetben a mi kezünkben van, csak tudni kell megragadni és cselekedni.

Edith Eva Eger legújabb könyve (Az ajándék) már megtalálható a könyvesboltok kínálatában.

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

A kiemelt képen Klára, Edit és Magda látható 1946-ban (forrás)

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.