James Patterson · J.D. Barker – A madártollas gyilkosságok
Irodalom,  Könyvértékelések

A madártollas gyilkosságok – Patterson és Barker szerelemgyereke nem ereszt könnyen

Az utóbbi évek egyik nagy felfedezése számomra J. D. Barker, amerikai író volt, aki a 4MGY sorozatával teljesen levett a lábamról és azóta sem okozott csalódást egy regényével sem (Szíve helyén sötétség ajánlómat itt olvashatjátok), ezért is vártam nagyon a pirosban úszó következő könyvét, A madártollas gyilkosságok izgalmat ígérő kötetét. Kíváncsi voltam, hogy csak a borító úszik-e pirosban, vagy a tartalom is?

Úgy tűnik, Barkernek nagyon bejött a társíróság, mert korábbi, Dacre Stokerrel (Dracul) való együttműködését követően, újabb íróval, James Pattersonnal dolgozott együtt. Egy nagyon okos, nagyon pörgős, feszített tempójú könyvet vártam, ami képes lehet kirángatni a hetek, sőt hónapok óta tartó válságból, ami ráült a blogra. A húzónév nálam egyértelműen Barker volt, miatta szerettem volna elolvasni az Agave Kiadó gondozásában megjelent könyvet, és ha maradéktalanul nem is voltam elégedett, többé kevésbé azt kaptam, amire vártam.

Bye-bye olvasási válság! Nem fogsz hiányozni.

Könyv: James Patterson · J.D. Barker – A madártollas gyilkosságok
Eredeti cím: The Coast-To-Coast Murders
Fordító: Bosnyák Edit
Sorozat:
Kiadó: Agave Könyvek
Első megjelenés: 2020
Borító: Müller Péter
Oldalszám: 512
Műfaj: pszicho-thriller

Fülszöveg:

Michael ​és Megan Fitzgerald örökbe fogadott testvérek – Michael kamionsofőr, Megan pedig pszichológiát tanul az egyetemen –, akik borzalmas közös múlton osztoznak és csak egymásban bízhatnak. A nevelőszüleik híres intellektusok, egy kiváló diplomával rendelkező pszichológus és egy elismert pszichiáter, akik sajátságos kísérleti környezetben nevelték fel fogadott gyerekeiket, ami bár megóvta őket a világ kegyetlen realitásától, ugyanakkor sötét titkokat is kényszerített rájuk.

Los Angelesben Garrett Dobbs nyomozó és Jessica Gimble FBI-ügynök egyesített erővel dolgozik egy gyilkossági ügyön. Találnak is egy gyanúsítottat, és letartóztatják, de ekkor valaki elkövet egy ugyanolyan gyilkosságot. Majd még egyet. Aztán már nemcsak Los Angelesben, hanem az ország különböző részein. A nyomozók felfigyelnek a négytagú Fitzgerald családra: lehet közük a gyilkosságokhoz?

Dobbs és Gimble versenyfutásba kezd az idővel, és átszelik az egész országot Kalifornia partjaitól egészen New York államig, hogy megállítsanak egy rendkívül találékony és elmebeteg sorozatgyilkost, akinek olyan sötét és furcsa étvágya van, hogy ellene a logika és a tapasztalat már nem segít.


“A világ csillogónak és biztonságosnak tűnhet, de ez csak a festék, a fényes fedőréteg. Az ablakok betörnek, a telefonos ügyfélközpontok lassan reagálnak, az áramszünet szinte minden elektromos eszközt hatástalanít, és a zárakat fel lehet törni.”


Mindig szívesen iktatok be egy-egy könnyedebb olvasmányt az irodalmi kihívások közé, amelyek mostanában vonzanak. Szükségem van olyan kikapcsolódásra is, ami más területeket mozgat meg. Előkerülnek ilyenkor a krimik, a science fiction regények és persze a thrillerek, ezek többnyire olvasmányosak, szórakoztatóak, és ha sikerül igazán jól választani, akkor tövig rágom rajtuk a körmeim. Nyáron különösen szeretem a rövid fejezetekből álló könyveket, amiket simán felkaphatok egy rövid kávézás mellé, vagy elalvás előtti pár perces olvasmánynak a nagy kanapés olvasási maratonok mellett.

A madártollas gyilkosságok is ezt a szerkezetet választotta; történetét Michael Fitzgerald, Megan Fitzgerald, Dobbs nyomozó és Gimble különleges ügynök cipőjébe bújva ismerhetjük meg. Különleges dinamikát ad a könyvnek, hogy egyszerre vagyunk üldözők és üldözöttek, érezhetjük magunkat beavatottnak és valakinek, aki nincs minden információ birtokában. A pár oldalas blokkok folyamatosan hajtanak, űznek előre, bevonnak a kegyetlen gyilkos utáni hajszába, kicsit talán túlságosan is gyors folyásúvá teszik. Tény, hogy körülbelül másfél nap alatt olvastam el, de néha örültem volna egy-egy szusszanásnyi időnek.

Nagyon érdekes, amikor mentális betegségekkel foglalkozik egy könyv, pár éve kimondottan kerestem ezeket a regényeket, imádtam például Daniel Keyes többszörös személyiséggel foglalkozó köteteit. Nem csoda hát, hogy megörültem, amikor relatíve hamar, még egészen a könyv elején kiderült, hogy valószínűleg hasonló lesz a koncepció Patterson és Barker könyvében is. Valahol mégis éreztem egyfajta bizonytalanságot, nem voltam benne biztos, hogy minden az, ami elsőre látszik, túl egyszerűnek tűnt az alapképlet ez pedig adott egy olyan belső feszültséget, amit imádok a thrillereknél. Nem volt más teendőm, mint hogy hagyjam, vigyen magával az a bizonyos őrült sodrás, még egy-egy szemöldökfelhúzásra is futotta a csavarok kapcsán,.


“Azok, akik beletörődnek a vereségbe, azoknak a lábtörlőjévé válnak, akik nem törődnek bele.”


Legjobban Megan vallomását szerettem olvasni. Engem elég könnyű megvenni azzal, ha belelátunk a karakter fejébe egy ilyen intimebb húzással. Teljesen olyan érzést kelt, mintha nekem címezte volna a leveleit, ezzel elérve azt, hogy fontosnak érezzem magam, mint olvasó, valakinek, akinek titkokat árulnak el, aki még a nyomozók előtt olvashatja, mi jár az egyik, nyomozás szempontjából kiemelkedően fontos szereplő fejében. És amíg Michael szinte elejétől a végéig egy elveszett, megmentésre váró kissrácnak tűnt (néhány üdítő kivétellel), addig valahogy Megan mindig tudta, mit és hogy kell tennie ahhoz, hogy kihúzza magukat a slamasztikából.

Aztán jött a vég. A könyv, amit élveztem olvasni, ami kirántott az olvasási válságból beleesett egy sajnálatos hibába: túl lett csavarva. A madártollas gyilkosságok tipikus esete annak, amikor a kevesebb, több lenne. Úgy érzem, túl sokat akart az írópáros, az epilógus egy enyhe, mégis keserű szájízt hagyott maga után. Egy ilyen lezárás ráadásul folytatás után kiált, így nyomoztam egy kicsit. A Book4escape oldalán találtam egy Barker magyarázatot az epilógus kapcsán, vigyázat, spoilerveszély:

Az írópáros szándékosan írt olyan véget, ahol ugyanúgy jó megoldás lehet az, hogy Dr. Rose megrendezte a saját halálát csak azért, hogy folytathassa a munkát Megannel, mint ahogy az ai, hogy Megan egyszerűen csak képzelte az egészet. Többet azonban nem árulhatott el, nehogy Jim bérgyilkosokat küldjön rá.

Ez a cikk ugyan 2020 októberében íródott, a kérdés mégis adott: tényleg jöhet folytatás?

Köszönöm a könyvet az Agave Kiadónak, ha még nem döntötted el, hogy érdekel-e a történet, akkor lapozz bele a könyvbe!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.