A bogyósgyümölcs szétkenődik a pesti tűzfalakon
Egy ideje a férjemmel rászoktunk arra, hogy minden kirándulásról könyvvel térünk haza. Kevés hangulatosabb dolgot tudok elképzelni, mint amikor egy abszolút gondtalan napon leül az ember egy idegen városban egy idegen padra és elolvas néhány oldalt a frissen vásárolt könyvéből. Gyulai őszölésünk alkalmával Háy János regényére esett a választásom, A…
Karacs, a rendkívül találékony ősmagyar kiskamasz kalandjai
Urbánszki László stílusát kilométerekről felismerni, karakterei remekül ötvözik a nagyszájú humort a hatalmas szívvel, történetei pedig egyszerre nyújtanak kikapcsolódást és történelmi leckét. Az elsősorban felnőtteknek írt regényeiről ismert író belekóstolt az ifjabb nemzedék szórakoztatásába is, a Karacs pedig szó mi szó, rendkívül jópofára sikerült. Fontosnak tartom, hogy ha egy gyerek…
Ötvenezer lándzsa, az egyik legizgalmasabb Anjou rész
Bíró Szabolcs valami olyat húzott elő a pennájából az Ötvenezer lándzsa történetében, ami az egyik legszerethetőbb, legizgalmasabb résszé tette az Anjou sorozatból. Vészesen fogynak a polcon az olvasatlan kötetek, az utolsót nem is tudom, hogy tartogassam vagy azonnal fogjak bele! Többektől hallottam, illetve sok helyen olvastam is arról, hogy az…
Négy izgalmas könyv, ami még idén megjelenik
Szinte hihetetlen, hogy máris december van, úgy suhant el ez az év, hogy szinte észre sem vettem. Idén a könyvmegjelenések kicsit hektikusak voltak az elmaradó könyves események miatt, de év végére többé-kevésbé mindent kihoztak a kiadók a terveik közül. A decemberi megjelenések között is maradt még néhány remek cím. Talán…
Mágikus realizmus vagy valóság A fehér király?
Dragomán György egyike azon kortársaknak, akivel már régóta tartoztam magamnak. Minden könyvesboltos látogatásom során megfogadtam, hogy akkor na, most, igen, pont most érett meg az idő arra, hogy olvassak tőle valamit, majd egy totál más könyvvel sétáltam ki a könyvesboltból, meg a lelkiismeretfurdalás halvány szikrájával. Most viszont végre megérett az…
Viszlát Winie és kössz a sztorikat!
Vegyünk egy adag pofátlanul makacs főhősnőt, egy mokkáskanál humort – hopp megszaladt, mindegy jó ez így is -, egy csipetnyi kalandot, két marék tolvajtárgyat, két jól szituált fiatalembert, egy teljesen őrült famíliát és bumm kész is a Winie Langton sorozat. Bejefező kötete, a Mint az óramű keserédes búcsú, de vajon…
Évszakhoz képest hűvösebb, Harag Anita Margó-díjas novelláskötete
Sokáig hittem azt, hogy a novellák nem igazán az én műfajom, de az utóbbi időben ez az elméletem határozottan megdőlni látszik. Sorra fedezem fel a remekebbnél remekebb szerzőket, köztük az idei Margó-díjas Harag Anitát is, aki észrevétlenül vett le a lábamról az Évszakhoz képest hűvösebb novelláskötetével. Év elején, valahogy még…
A szív útja néha kifizetődőbb, mint az az Átkozott józanság
Gárdonyi elsősorban regényeiről ismert, pedig annyi novellát hagyott hátra, mint égen a csillag vagy mint réten a fűszál. Egy vaskosabb gyűjtemény rendszerint az éjjeliszekrényen várja, hogy elalvás előtt még olvassak belőle néhány oldalt az esti rituálé részeként. Azonban vannak olyan kiadások is, ahol a novellák mellé egy-két kisregény is társul,…
Esküdtnek lenni nem mindig kifizetődő – Graham Moore: Bűnösök
Imádok ősszel krimit olvasni. Tökéletesen illeszkedik a hangulatomhoz; gyűrögethetem a plédet izgalmamban, amit magam köré csavarok, hogy ne fagyjon le a lábam, bebújhatok az olvasólámpa fénye alá, és ebben a misztikus félhomálban lehet találgatni vajon ki a gyilkos. A Bűnösök így épp kapóra jött, mert már majdnem elfelejtettem azt az…
Az embernek csak az arca ismerhető
Van, amikor elég megéreznem a túrós palacsinta illatát, hogy eszembe jusson nagymamám. Mint ahogy a fahéjról nővérem, A láthatatlan ember kapcsán pedig anyu. Minden év októberében elolvasom ezt a Gárdonyi regényt, és a tagadhatatlan könyvélmény mellett, minden alkalommal utazást teszek a múltba, az emlékek birodalmába is. Mert egy könyv a…
