Ken Follett: Egy új korszak hajnala
Irodalom,  Könyvértékelések

Egy új korszak hajnala, visszatérés a középkori Angliába

Ken Follettel régi ismerősök vagyunk. Úgy nagyjából tizenöt éve nyomta a kezembe A katedrálist az akkor atlétika tanárom, amiért mai napig hihetetlenül hálás vagyok neki. Pár hónappal ezelőtt vegyes érzelmekkel fogadtam a hírt, hogy harminc évvel a Kingsbridge-trilógia megjelenése után érkezik a sorozat előzménye, Egy új korszak hajnala címmel.

Bevallom, hogy abban a pillanatban, amikor gimisként kézbevettem A katedrálist, nem feltétlenül éreztem azonnal hálát. Akkoriban Leslie L Lawrence (alias Lőrincz L László) krimijein kívül nem igazán forgattam mást, talán egy-két Stephen King akadt még a kezembe, így a közel ezer oldalas könyv első látásra (és másodikra és sokadikra is) ijesztő volt. De Ken Follett hamar meggyőzött. Imádtam tinédzserként egy igazán felnőttes könyvet olvasni: tele volt brutalitással, szexualitással és egy rakat új ismerettel a középkori mindennapokról. Így hamar etalonná vált nálam, és bár azóta úgy alakult, hogy nem olvastam még a folytatásokat, az Egy új korszak hajnala megjelenésére felkaptam a fejem.

Könyv: Ken Follett: Egy ​új korszak hajnala (The Evening and the Morning)
Sorozat: Kingsbridge-trilógia 0,5
Kiadó: GABO
Első megjelenés: 2020
Olvasott példány megjelenési ideje: 2020
Borító: Malum stúdió, Szabó Vince
Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin
Oldalszám: 816
Műfaj: történelmi regény
Olvasási idő: 8 nap

Fülszöveg:

A ​shiringi erőd nem nagyon különbözött a cherbourg-itól, csak a lakótorony hiányzott belőle. Voltak házak, istállók, raktárak, nyitott konyhák. Az egyik ház kétszer akkora volt, mint a többi, a két végébe apró ablakokat vágtak: ez lesz a csarnok, ahol az elöljáró tartja a gyűléseket és a lakomákat. A sokaság két sorba állt, nyilvánvalóan azt várták, hogy Ragna közöttük lovagoljon a csarnokhoz. A lány nem sietett, mert látni akarta az arcokat, hogy mosolyoghasson rájuk.

A hosszú ház ajtaja előtt ott állt Wilwulf. Éppen olyan volt, ahogy Ragna emlékezett, magas és hanyag tartású, bajsza és dús haja szőke, az álla borotvált. Vörös köpenyt viselt, zománcos dísztűvel összefogva. Olyan fesztelenül mosolygott, mintha tegnap váltak volna el, és nem két hónapja. Hajadonfővel állt az esőben, nem érdekelte, hogy megázik. Szélesre tárta a karját.
Ragna nem bírta tovább fékezni magát. Leugrott a lováról, és futott hozzá. A nézők megéljenezték túláradó örömét. Wilwulf még szélesebben mosolygott. A lány a mellére borult, szenvedélyesen csókolta. Az éljenzés mennydörgéssé erősödött. Ragna átkarolta a vőlegénye nyakát, majd egyet szökkent, és Wilwulf derekát is átkulcsolta a lábával. A tömeg őrjöngött.

Az Egy új korszak hajnala Ken Follett legsikeresebb regényének, A katedrálisnak az előzménye, azt az időszakot képzeli el, amikor egy félreeső hely elkezdett hatalmas kulturális központtá növekedni.
A regény négy főszereplőjének életén keresztül megismerjük az 1000 körüli Anglia kegyetlen és vad társadalmát, ahol a király megpróbál érvényt szerezni a jognak és a törvényességnek:

Edgar, a fiatal hajóács jövőjét szerelmével, egy férjes asszonnyal képzeli el, a vikingek váratlan támadása azonban mindent megváltoztat;
Ragna normandiai hercegnő húszévesen halálosan beleszeret az udvarukba látogató, a negyvenes éveiben járó angolszász előkelőbe, Wilwulfba, feleségül megy hozzá, és követi egy ismeretlen világba, Angliába;
a gátlástalan, álszent és hatalomvágyó Wynstan püspök minden eszközt megragad, hogy növelje hatalmát és befolyását, de szembekerül az idealista Aldred szerzetessel, aki nem hagyja, hogy földi hatalmak befolyásolják szent küldetését.
Follett ebben a regényében is – akárcsak a sorozat többi kötetében – izgalmas, fordulatos, szenvedélyes érzelmekkel teli cselekménnyel vezeti végig olvasóit a zűrzavaros éveken.


“A következő pillanatban rájött, hogy amit lát, az még egy szörnyetegnél is rosszabb. Ez egy viking hajó, amelynek hosszú, ívelt orrára egy sárkányfejet tűztek.”


Könnyű Ken Follett bűvkörébe kerülni. Nincs szükség hozzá semmi egyébre, csak hogy kinyissam az egyik történelmi regényét és máris szédületes időutazásban van részem. Próbálkoztam más műfajban íródott könyveivel is, azok valahogy nem tudtak úgy megérinteni, mint a Kingsbride-trilógia vagy az Évszázad-trilógia hangulatos történetei. Kicsit azért tartottam az Egy új korszak hajnala olvasásától, találkoztam már méltatlan előzményregényekkel és csúfos folytatásokkal is, de Ken Follettben most sem kellett csalódnom.

Ezer körül járunk, amikor a viking támadások még masszív problémákat okoznak az angol partokhoz közeli falvak lakóinak. Ugyan a harcos nép jön és megy, de amikor jön tűzcsóvát és halált hoz magával, amikor megy, akkor özvegyeket, árvákat és üszkös falvakat hagy maga után. Anglia királya pedig nem hogy a vikingeket, de a saját országát sem képes rendben tartani. Hiába a kereszténység, ha a papok feleségestül tivornyáznak, hiába a törvény, ha arra magasról tesz a nemesi réteg, sőt tán még le is köpi azt. Ebbe a kaotikus világba érkezik meg Ragna, a normann nemesasszony, és találja magát egy olyan háló kellős közepén, melyet a férje családja sző köré ragacsos ujjakkal.

Edgar, az ifjú hajóács és zseniális mesterember az egyik legszerethetőbb figura, akivel valaha is találkoztam. Néha a már “túl jó, hogy igaz legyen” kategóriába csúszik át, mégis nehéz nem kedvelni, ahogy kreativitással és kitartással menti meg családját az éhhaláltól, ahogy bátran helytáll a hatalmasságokkal szemben is és ahogy a szeretett nőért megtesz bármit. Még azt is, hogy ha kell, távoltartja magát tőle.

Aldred szerzetes képviseli az igazi keresztény erkölcsöket. Vágya, hogy kulturális közpönttá tegye Dreng’s Ferry környékét, ezért minden lehetőséget megragad, ami előremozdíthatja az ügyét. Megbotránkozik a papok züllöttségén, ám ő maga sem feddhetetlen. Hármuk élete összefonódik, vállvetve lépnek pástra egy élhetőbb életért és az igazságért.


“Sajnálta a szerzetest, aki csak jót akart. Milyen bátor volt, ki mert állni egy püspök ellen. Talán túlságosan is bátor; az igazság talán olyasmi, amiben majd csak a másvilágon reménykedhetünk.”


Tipikus Ken Follett mű, a jó és rossz párharca, ahol nem igazán van átjárás a két csoport között. Hiába szeretem az összetettebb karaktereket, mégis mintha valami varázs venné körül a könyvet, simán elnézem neki, hogy szereplői vagy tiszták vagy végtelenül romlottak. Az Egy új korszak hajnala csodás korrajz, amiből pikk-pakk lecsúszott párszáz oldal és még mindig azt méregettem, hogy még a felénél sem járok. És ha a legújabb Barker könyvnél elpanaszoltam, hogy szerintem simán ínhüvelygyulladást kaptam az olvasásától, akkor meg kell említenem, hogy ez a könyv sem segített a gyógyulásban.

Ken Follett történetszövése mellett imádom a nézőpontváltásokat is, ahol a főbb szereplők mellé szegődve követhetjük az eseményeket tíz éven keresztül. Mindvégig érdekes, olykor szívettépő, olykor dühítő, csak úgy, mint A katedrális volt, bár egy kicsit azért gyengébb elődjénél. Aki szerette a Kingsbridge trilógiát, vagy bármely darabját, az nem fog nagyot csalódni ebben a történetben sem.

Ugyan 2020-ra terveztem a teljes sorozat elolvasását, végül csak a feledik részre futotta. Mindenesetre egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz a számítógépes játékhoz, amit már hosszú hónapokkal (ha nem évekkel) ezelőtt kinéztem magamnak és a sorozatot dolgozza fel interaktív módon (Ken Follett’s The Pillars of the Earth). De ami késik, nem múlik!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.