Szvoren Edina: Nincs és ne is legyen
Irodalom,  Könyvértékelések

Nincs és ne is legyen – a könyv, ami mégis jó hogy van

Szvoren Edina régóta birizgálta a fantáziámat, megült képzeletem hátsó szegletében és bizonyos időközönként odabökött egyet, olvasásra biztatva. Ugyan indokolatlan fóbiám a kortárs szerzők – s még inkább novellisták – felé eltűnni látszik, még mindig óvatos vagyok, ha új szerzőkről van szó. Minél ismertebb és elismertebb, annál óvatosabb.

Újonnan jött kortárs lelkesedésemet azonban Szvoren sem kerülhette el, végül a 2012-ben megjelent, Nincs és ne is legyen című novelláskötetére esett a választásom. A borítót bámultam percekig. Megrendültem. Szerettem volna megölelni a sarokban kuporgó nőt. Lajta Gábor festménye már azelőtt megrezgetett bennem valamit, hogy akár csak beszagolhattam volna a lapok közé.

nincs, és ne is legyen

Könyv: Szvoren Edina: Nincs, ​és ne is legyen
Sorozat:
Kiadó: Magvető
Első megjelenés: 2012
Olvasott példány megjelenési ideje: 2019
Borító: Lajta Gábor Betekert karú nő című festményének felhasználásával készült
Oldalszám: 176
Műfaj: novelláskötet
Olvasási idő: 17 nap

Fülszöveg:

Az utóbbi évek legnagyobb elismeréssel fogadott színrelépése volt a magyar prózában Szvoren Edináé. Első novelláskötete, a Pertu lelkes kritikákat és egy év leforgása alatt több irodalmi díjat is kapott. Izzó írói világ, ugyanakkor fanyar humor jellemzi, miközben föltárja a napi emberi kapcsolatok apró történéseinek mélyén lezajló drámákat. Kritikusai ezt a világot jellemezve nemhiába emlegettek egyszerre két, egymástól eltérő íróelődöt: az élveboncoló Nádas Pétert és a méltóságteljes groteszk óriását, Hajnóczy Pétert. Szvoren Edina érett, kiforrott szerzőként állt elénk, s újabb elbeszélései meggyőzhetik a közkeletű szólás híveit: a második kötet bizonyít igazán. Az írások középpontjában most is a család áll, amely életünk legfőbb terepe, modellje akkor is, amikor benne gyötrődünk, s akkor is, amikor kívülről vágyakozunk rá.


“Mióta Édesapa elment, azt sem tudom eldönteni, hogy vacsorára körözöttet vagy padlizsánkrémet szeretnék, nemhogy a semmi helyére gondoljak.”


Rossz szokásom, hogy hiányosan vagy csak utólag nézek utána aktuális olvasmányom írójának. Szvoren Edina esetében sem volt ez másként, de miután megtudtam, hogy karmesterként végzett és zenetanárként dolgozik, úgy érzem, egészen más megvilágításba került a könyv is. A kötetbe merülve csodálattal adóztam a mondatok zseniális ívének, dallamoságának. Olykor teljesen össze nem illő dolgokról derül ki, hogy tulajdonképpen tökéletes képek festhetőek belőlük a megfelelő alkotó keze által, a megfelelő perspektívából. Épp úgy, mint amikor a hangok, hangszerek tucatjaiból születik meg a zseniális egész.

A novellák mélyre ásnak, hétköznapi helyzetek kellemetlenségét tolják sokszor az arcunkba, elfordulni mégis képtelenek vagyunk a jelenetek elől. Élesen él bennem a kép a szakadó esőben, buszmegállóban térdeplő gyermekről, bűntudatot és kétségeket hagyva maga után, sőt, még szégyenérzést is: én vajon segítenék? Odalépnék, hogy megvédjem? Az, hogy nem tudom egyérelműen megválaszolni a kérdést, megőrjít.

A Nincs, és ne is legyen, nem vidám történetek színes kavalkádja, mégis színházban éreztem magam, ahol banális jelenetek váltják egymást a félhomályba burkolózott színpadon, miközben még soha nem láttam ilyen élesen. Minden hangnak, mozdulatnak jelentősége van, Szvoren fantasztikus légkört teremt ezekben a rövid novellákban.


“Anya időnként hátrakapta a fejét, mert a hátizsákjában ásványvíz kotyogott. Azt hitte, követi őket valaki. Mint egy imádságot ismételgette, hogy minden rendben lesz. Minden.”


Szvoren Edinát receptre írnám mindenkinek, aki be van oltva valóság ellen, szálljon csak le egy kicsit a pór nép közé és vizslassa meg, hogy él az ember, saját démonai közt. Valójában az a legmegdöbbentőbb, hogy mindennaposan járunk a novellák szereplői közt, vagy rádöbbenünk, hogy épp mi magunk vagyunk azok, akik halottnézésre mennek, akik kirekesztődtek, akik kétségbeesetten menekülnek.

A tizenegy elbeszélés mind máshogy üt szíven, de hogy megtalálta az utat, a gyenge pontot, ahol felszaggathatja a szívem, az kétségtelen. Az eddigi kortárs novelláskötetek közül talán a Nincs, és ne is legyen gyakorolta rám a legerőteljesebb hatást, pedig Tóth Krisztina és Harag Anita is mesterien és rendkívül szórakoztatóan ír.

Szvoren Edina könyve vékony, keskeny és alacsony, olvasása után azonban megnőtt a súlya, szinte félek visszarakni a polcra, le ne szakadjon tőle.

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

A kiemelt fotón Lajta Gábor Betekert karú nő című festményének részlete látható.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.