Könyvértékelések

Szép sötét Vanessám – a könyv, ami összetörte a lelkem

Vanessa 15 éves és magányos. A legjobb barátnőjével összeveszett, a családjától távol jár gimnáziumba, ahol a periférián mozogva igyekszik normál tinédzserként viselkedni. Hamar kiszúrja magának az iskola irodalomtanára, Jacob Strane, aki kezdeti figyelmessége szédítő gyorsasággal vált át egészségtelen közeledésbe. A Szép sötét Vanessám felkavaró története teljesen magával ragadott.

Ahogy egyre idősebb leszek, úgy hatnak rám egyre erőteljesebben bizonyos témák. Kate Elizabeth Russel első könyvével alaposan felbolygatta a lelkemet, és biztos vagyok abban, hogy ezzel nem vagyok egyedül. A szép sötét Vanessám fikcióként kezdte meg újtát az olvasók felé, de miután Wendy C. Ortiz plágiummal vádolta, Russel hivatalos nyilatkozatban jelentette be, hogy személyes traumákon alapszik, amitől csak még súlyosabbá válik a könyv.

Az ajánlóban pedofíliával és szexuális erőszakkal kapcsolatos vélemények jelennek meg. Kérlek, ennek figyelembevételével olvass tovább!

Könyv: Kate Elizabeth Russell: Szép sötét Vanessám
Eredeti cím: My Dark Vanessa
Fordító: Borbély Judit Bernadett
Borító: Ebru Sidar/Arcangel
Sorozat: –
Kiadó: Libri
Első megjelenés: 2020
Oldalszám: 456
Jellemzők: lélektani, pedofília, depresszió, nemi erőszak

Fülszöveg:

Az okos és ambiciózus, mindössze tizenöt éves Vanessa Wye viszonyba bonyolódik nála huszonhét évvel idősebb, karizmatikus irodalomtanárával, Jacob Strane-nel. Tizenhét évvel később egyre több, a hatalmával és a tekintélyével visszaélő férfi ellen indul eljárás, és váratlanul Strane-t is szexuális zaklatással vádolja meg egy volt tanítványa, aki Vanessához fordul segítségért.

Vanessa lehetetlen választással szembesül: hallgasson, hiszen hajdani kamasz énje önként vállalta ezt a kapcsolatot, vagy értékelje újra a múlt eseményeit?

Hogyan hagyhatná cserben az első szerelmét, aki alapvető hatást gyakorolt az egész életére? Lehetséges lenne, hogy a férfi, akit tinédzserként szeretett, egyszerűen csak manipulálta őt? De hogyan lehetne ő áldozat, ha semmire sem kényszerítették? Egyáltalán mi az igazság, és mi történt valójában az iskolában?


Tudatom, akár a tó egy nyugodt napon, üres és mozdulatlan. Semmi és senki vagyok, megszűntem létezni.


A Szép sötét Vanessám a Booktube Könyvklub miatt jött velem szembe, hivatalos csatornáján megnézhetitek az élő kibeszélőélő kibeszélőnket a könyvről, amin én is részt vettem. Mégis úgy gondoltam, szívesen írnék róla, mert megérdemli a figyelmet, érdemes minél több platformon bemutatni. Ha nem könyvklubbos könyv lett volna, simán elsétálok mellette; a borító nem az én stílusom, és kicsit mást is sejtet, mint ami valójában.

” target=”_blank” rel=”noreferrer noopener”>nket a könyvről. Hiába tárgyaltuk hosszan, hiába beszéltük ki alaposan az érzéseinket, mégis úgy gondoltam, szívesen írnék is róla, mert ez egy fontos könyv, érdemes minél több platformon bemutatni. Már csak azért is, mert ha nem könyvklubbos lett volna, simán elsétálok mellette; a borító nem az én stílusom, és kicsit mást is sejtet, mint ami valójában.

Három idősíkon játszódik a történet, 2000, 2007 és 2017, melyek közül 2017-ben kezdünk, ahol a már felnőtt Vanessát követhetjük nyomon és láthatjuk, mire futott ki az élete 32 éves korára. Ahogy ugrálunk az időben egyre világosabbá válik, hogy a felnőtt Vanessa nincs jó helyen, sem lelkileg, sem fizikálisan. A már gimnazistaként is tehetséges lányban több volt, minthogy recepciós pult mögött végezzen adiminsztrációs munkát. Fokozatosan fejtjük vissza, hogy mi vezetett idáig, miként vált érzelmileg labilis, lelkileg sérült nővé Vanessa.

Vanessa Wye helyzete sokunknak ismerős lehet (még ha remélhetőleg nem is teljes egészében): a kirekesztettség, a magány, a megfelelni vágyás mind tipikusan tinédzserkori problémák. Nem találjuk a helyünket, változik a testünk, beindulnak a hormonok, elkezd kialakulni a személyiségünk, mely a megfelelő nyomásra majdnem bármilyen irányba képes mozdulni. Vanessa távol van a szüleitől, barátai nincsenek, nem kap elegendő figyelmet, törődést, szocális élete gyakorlatilag egyenlő a nullával. Ebben a sebezhető élethelyzetben vet rá szemet az irodalomtanára, Jacob Strane. Eleinte szakmai érdeklődésnek tűnik a közeledése, de nagyon gyorsan eljutunk arra a pontra, amikor legszívesebben üvöltenénk, csak hogy elűzhessük a közeléből.

A tanár stratégiája zseniális – már ha szabad ilyet mondani -, minden lépését alaposan előkészíti, Vanessa mindössze a nála jóval idősebb férfi (Vanessa 15, Strane 42 éves a történet időbeli kezdetén) folyamatos vívódását látja. Strane rendkívül jól megírt karakter, aki folyamatos visszaigazolást vár, megadva ezzel azt a látszatot, mintha Vanessának mindig lenne választása, mindig lenne lehetősége nemet mondani. Kérdései valójában parancsként ülnek, később utólagosan engedélykéréssé silányulnak, beleegyezésként véve a sokszor el sem hangzott válaszokat.


“Folytatom az önigazolást, csak úgy dőlnek belőlem a régi jó frázisok. Ő meg én két fekete lelkű ember voltunk, egyforma vágyakkal (…)”


Strane megadja neki azt, amire vágyik. Amire azt hiszi, hogy vágyik. És nem a testi dolgokról beszélek, hanem valami sokkal mélyebben gyökeredző, sokkal összetettebb szükségletről: a figyelmről, a megértésről, az elfogadásról, a valakihez tartozásról. Vanessa megkapja azokat a visszajelzéseket, amelyek addig hiányként voltak jelen az életében: okos vagy, sosem volt még ilyen intelligens és érett diákom, gyönyörű vagy és szinte már kész nő. Hibátlan vagy. Tökéletes vagy.

Russel pontosan kalauzol el minket Vanessa és Strane gondolataiba, érzéseibe, valamint a lelki és fizikai bántalmazás világába. Vanessa menekülő mechanizmusa és folyamatos hárításai felnőttkorában dühítőek voltak, sokakban felmerülhet a kérdés, miért nem látta, hogy áldozat volt ebben a szituációban. De ha kicsit utánaolvasunk a szexuális erőszak vagy bármilyen egyéb abúzus pszichológiájának, láthatjuk, hogy ezek elszenvedői nagyon sokszor képtelenek áldozatként tekinteni magukra, mert akkor még rosszabbnak ítélnék meg a helyzetet, realitássá válna. Egyfajta menekülő mechanizmusként kívül helyezik magukat az életük bizonyos szakaszain. Vanessa is érzi, hogy nem normális kettejük kapcsolata, mégis retteg attól, hogy elég egy aprócska hibát vétenie és Strane elhagyja, akkor pedig újra egyedül lesz. Így viszont teljesen rá támaszkodik, elszigetelve magát kortársaitól.

Biztos vagyok benne, hogy ezt a könyvet nem tudja végigolvasni mindenki. Russel plasztikus jelenetfestései erőteljes gyomorideggel jártak, valahol a kötet elején fészkelték el bennem magukat és velem maradtak végig az olvasás során. Ugyanakkor még most, hónapokkal a könyv olvasása után is eszembe jut, épp ezért tértem vissza ennek az ajánlónak a megírásához, amit félbehagytam januárban. A Szép ​sötét Vanessám tökéletes példája annak, amikor NE borító alapján vegyünk könyvet, megéri az utánajárást és az olvasást is.

Higgyétek el, megérdemli.

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, Youtube-on vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük